Haraszti-Mészáros Erzsébet

Haraszti-Mészáros Erzsébet a Szlovák Köztársaság Ezüst Keresztje kitüntetésben részesült, 2005

Haraszti-Mészáros Erzsébet; H. Mészáros Erzsébet (Alsószeli, 1939. május 31.) újságíró, szerkesztő pályáját 1958-ben a Szabad Földműves c. szlovákiai magyar hetilapnál kezdte riporterként. 1961-től a Dolgozó Nő c. hetilap munkatársa, a falvak életével foglalkozó rovatok szerkesztője lett. 1971-től megbízott, 1972-től kinevezett főszerkesztője a Nő c. hetilapnak, valamint a Barátnő c. családi magazinnak. Vezetése alatt jelentősen megnőtt a hetilap társadalmi tekintélye, olvasottsága, a nemzetiségi … Olvass tovább Haraszti-Mészáros Erzsébet

LEHULL NEVEDRŐL A HACSEK, AVAGY A KULTÚRSOKK LÁTLELETEI

Haklik Norbert írása Irena Brežná A hálátlan idegen című regényéről Elkerülhetetlenül Márai Halotti beszédének sokszor idézett sorát – „A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet“ – juttatja a magyar olvasó eszébe a Svájcban élő, németül alkotó szlovák írónő, Irena Brežná A hálátlan idegen című regényének felütése. A regénykezdő jelenetben ugyanis svájci hivatalnokok csákánycsapásai tüntetnek … Olvass tovább LEHULL NEVEDRŐL A HACSEK, AVAGY A KULTÚRSOKK LÁTLELETEI

Hálátlan idegen • recenzió

Deczki Sarolta írása az Élet és Irodalomban jelent meg

Ex libris

Irena Brežná: Hálátlan idegen
Dora Csehova: Nem akartam Lenin lenni
Hatice Meryem: Kozluk – ahányan, annyifélék
Rosa Liksom: Ideiglenes

Ha a kortárs magyar irodalom követése mission impossible, akkor még inkább az a világirodalomé. Az ember eleve rezignáltan kezd neki, és annak a kevésnek is örül, amit sikerül elolvasnia, pedig általában friss levegőt, más perspektívát, új tapasztalatokat és tanulságokat jelent. Ez a helyzet az alábbi négy (svájci–szlovák, cseh–orosz, török és finn) könyvvel is.

Egészen különleges másságtapasztalat fogalmazódik meg

Irena Brežná: Hálátlan idegen

című feljegyzéseiben, melyek egy Svájcban élő szlovák nő élményeiről számolnak be. A család a diktatúra elől menekült az alpesi országba az akkor még kamasz lányukkal, aki traumaként élte meg az országváltást. Már a legelején megfosztották identitása egy részétől, nevének jellegzetes szláv betűitől, és a továbbiakban is elvárták tőle, hogy alkalmazkodjon az ország szokásaihoz. Ami hosszan tartó feladat lett számára, és csak sokára jutott el odáig, hogy már nem érezte teljesen idegennek magát, és a megszerzett tapasztalatok, elsajátított viselkedési normák és nyelv fedezékében nyilvánosan is kritikát mondhat a befogadó országról.

Olvass továbbHálátlan idegen • recenzió