Pozsonypüspökin a kitelepítettekre emlékeznek

2013. május 23. csütörtök

Meghalt

2002

Dusza István kritikus, riporter és oknyomozó újságíró. Gömörhorkán született 1951. április 12-én. Gömörhorkán és Kassán végezte iskoláit, itt érettségizett a középfokú ipariskolában 1970-ben. 1974–1980-ban a bp.-i ELTE levelező hallgatója, könyvtártudományi szakon végzett. 1976–1981-ben a Nő, 1981-től az Új Szó szerkesztője, utóbb főmunkatársa. Hangadó, széles körben ható publicista. A hetvenes- nyolcvanas években élénk irodalomkritikai tevékenységet fejtett ki. Jó meglátásokat, kérlelhetetlen kritikusi magatartást tükröző, polemikus színezetű, sokszor éles-ironikus hangvételű kritikáiban harcol a szlovákiai magyar irodalom értékviszonyainak tisztázásáért, a dilettantizmus, a politikai aktualizmust meglovagoló tehetségtelenek visszaszorításáért. Irodalomszemléletének, kritikai eljárásainak, elemzőkészségének objektív tükre a Zs. Nagy Lajosról írt kismonográfiája.

Szépirodalmi ambíciói is voltak.

Megszületett

1960

Ľubo Navrátil, Mgr. Ľubomír Navrátil szerkesztő, újságíró, műfordító, a dúbravkai városi hivatal kulturális osztályának vezetője, amatőr forradalmár, faragó és kosárkészítő. „Szombaton reggel 7 órakor születtem a dunaszerdahelyi szülészeten, szlovák-magyar vegyes családban. Kicsit arrogánsan azt szoktam mondani, hogy guzsaly után magyar, kard után szlovák nacionalista vagyok. A további szocializációm is ebben a kétéltű környezetben zajlott, bár egyetemi tanulmányaimig kizárólag szlovák óvodai és iskolai intézményekbe jártam. Az általános iskolában nagyon jól tanultam, pontosan Lenin utasítása szerint, így gond nélkül bekerültem az úttörőszervezetbe is, ahol az alakulat gyalogos rangjára kerültem. A középiskolai éveimet rosszabb jegyekkel éltem meg, mert osztálytársaimmal felfedeztük az élet örömtelibb oldalait, például az önálló tanulást. Középiskolás éveim alatt Laco Teren művésszel együtt adtuk ki a Mladosť című folyóiratot, és akkoriban kezdtem el fotózni és verseket írni, főleg szerelmes verseket. Sokoldalú tehetségem miatt nyilván nem tudtam eldönteni, hogy hova menjek tanulni. Eleinte a FAMU-ban gondolkodtam a fotózáson, aztán pszichológus akartam lenni, de nem nyitottak egy évet, így végül az Oriental Studies - Indian Studies szakra jelentkeztem. A dravida és az indoeurópai nyelvek közötti szemantikai különbséget azonban nem tudtam megmagyarázni a felvételi vizsgákon, ezért néhány professzor azt tanácsolta, hogy tanuljak még néhány évet, és később jöjjek. De akkoriban két év kötelező katonai kiképzést fenyegetett egy ilyen eset, így elmentem a pótfelvételire oroszból és magyarból, hogy ott beszéljek egy kicsit, aztán válasszak valami megfelelőt. Végül a fordítás elméletével és gyakorlatával kezdtem foglalkozni, és kis késéssel fejeztem be az iskolát. Közvetlenül a nemzetiek után kerültem a Tatran kiadóhoz szerkesztőként. Körülbelül 7 évig dolgoztam ott, képzett nők és férfiak válogatott csoportjában. Ennek a munkának az volt az előnye, hogy egyeztetni kellett a szerzőkkel, és hogy ne zavarják a kollégákat a munkában, az íratlan szabály az volt, hogy valamelyik pozsonyi kávézóban történt. Így ismertem meg a bársonyos forradalom későbbi résztvevőit, Peter Zajacot, Jan Štrassert, Ľub Feldeket, Miloš Žiakot, Peter Tatart és Miša Horskýt, valamint osztálytársamon, Laco Terenen keresztül a fiatal művészek egész generációját. A Tatran szerkesztősége a Madách kiadóval egy épületben kapott helyet, és ennek, de a magyar szakos tanulmányaimnak is köszönhetően olyan magyar értelmiségieket ismertem meg, mint Tóth Károly, Öllős Laci, Laci Barak, Molnár Imre, Peter Hunčík, Szigeti Laci, Grendel Lajos, Sándor Nóra vagy Berényi József. Nem szívesen beszélek a szelíd forradalom alatti tevékenységemről, annak ellenére, hogy két évig voltam hivatásos kerületi politikus, a dunaszerdahelyi VPN elnöke. A 89 utáni politikai mozgalmak legfontosabb hozzájárulásának a szabadságot tartom annak minden formájában, valamint azt, hogy bár a bársonyos forradalom jelzőfénye csak halványan pislákol, az az ismeretlen vizekre vitorlázó hajó időnként mégis irányba tud állni. Egyáltalán nem hiszem, hogy jobban megérdemlem a díjat, mint a forradalom többi résztvevője Dunaszerdahelyen, ezért szimbolikusan szeretném felajánlani minden barátomnak, akik aktívan részt vettek ezekben a csodás pillanatokban, abban az időben, amikor még nem balosok és jobbosok, kommunisták és kapitalisták, magyarok és szlovákok voltunk – hanem még csak emberek, akik szabadságra vágytak...” (Elmondta az Anton Srholec -díj átvételekor.)

1966 Takács János filmanimátor, grafikus, illusztrátor. A pozsonyi Elektrotechnikai Szakközépiskola (1982–1986) elvégzése után 1991-ig rajzfilmkészítést tanult Pozsonyban, közben 1989-től animátorasszisztensként dolgozott. Később budapesti, berlini, párizsi filmstúdiókban folytatott tanulmányokat. Könyvillusztrátorként a rajzfilm világából, eszköztárából merít.

„Nemesebb, jó minőségű alapanyagokból érdemes igazán dolgozni, mert akkor lesz szép az eredmény”, illetve: „Illusztrációkészítő munkámban mindig az olvasmány kiváltotta élményre gondoltam, ez inspirált a rajz elkészítésénél, s ezt az élményt akartam megosztani.” 1966. január 9-én születtem Dunaszerdahelyen. Alapiskolai tanulmányaimat a mátyusföldi Felsőszeliben végeztem. 1982-ben kerültem Pozsonyba, ahol elektrotechnikai középiskolai tanulmányaim mellett már autodidakta tanulmányokat folytattam az animáció területén. Mint animátor asszisztens, Clean-up és FX Clean-up rajzoló, posing designer, modelpack designer, Lipsing charts designer, Color painter részt vettem több egészestés mozifilm, tévésorozat, reklámfilm elkészítésében neves berlini, budapesti, kecskeméti és pozsonyi stúdióknál. 1996-tól foglalkozom gyermekkönyvek illusztrálásával. Rajzfilmesként ezt a találkozást törvényszerűnek gondolom. Hitvallásom szerint egy illusztrációnak nemcsak szépnek, de tanító jellegűnek is kell lennie. Minden munkám előtt kutatást folytatok, hogy a legkisebb részletekig hitelesek legyenek a képeim. Fontosnak tartom, hogy a kis olvasók pontos képet kapjanak arról, hogy pl. milyen volt egy szekér és egy úri hintó, milyen ruhát viseltek, hogyan építkeztek, milyen szokásaik voltak, a lovagoknak milyen fegyvereik és lószerszámaik voltak. Ezen kívül a tipikus mesefigurák, fantáziavilág és a szabad művészi kreativitás ábrázolása is nagyon lényeges a számomra. A meseillusztrátor kiváltsága, hogy munkája során megmaradhat gyermeknek.”

JELENTŐSEBB MUNKÁK

Mozifilmek:

2007 Kecskemétfilm k.f.t. The secret of Kells
2007 Thilo Graf Von Rothkirch/Kringel Medien AG- Berlin Kleiner Dodo
2006 Cinemon k.f.t. . – Budapest La reine soleil
2005 Thilo Graf Von Rothkirch/Kringel Medien AG- Berlin Der kleine Eisber 2 – Die geheimnisvolle Insel
2003 Thilo Graf Von Rothkirch/Kringel Medien AG- Berlin Lauras Stern
2002 Varga Csaba Studio-Budapest Angelina
2000 Thilo Graf Von Rothkirch/Kringel Medien AG- Berlin Der kleine Eisbar
1999 Gerhard Hahn Filmproduktion-Berlin Werner III.
1999 Thilo Graf Von Rothkirch/Cartoon Film- Berlin Tobias Toots und sein Löve
1997 Cine Vox Filmproduktion GmbH/CO.TV KG/ Potsdam-Berlin Magic Forest
1993 Don Bluth-Reflex Studio- Budapest The Penguin and the Pebble
1996 Loonland Studio -Budapest Four Fearles
1991 Varga Csaba Studio-Budapest The Thief and the Cobbler
1988 Jaroslava Havettova Studio-Bratislava The story of Sinbad

Egyedi Művészfilm:

1994 Vahorn András/Varga Csaba Studio-Budapest nBestiák

Sorozatok:

2009 Animoline s.r.o.-Pozsony (Bratislava) Ovce.sk
2008 Animoline s.r.o.-Pozsony (Bratislava) Jurošík
2001 Thilo Graf Rotkirch/Kringel Medien AG- Berlin Der kleine Eisber/Lena und Paul
1999 Chris Doyle-Gerhard Hahn FilmProduktion AG-Berlin Simsala Grimm
1997 Gerhard Hahn Filmproduktion-Berlin Bibi Bloksberg
1995 Interline Studio-Pozsony (Bratislava) Flip The Dragon
1992 Jimmy Murakami-Varga Csaba Studio-Budapest Urbanus
1992 Varga Csaba Studio-Budapest James Bond Junior
1992 Varga Csaba Studio -Budapest Les Betites
1991 Varga Csaba Studio-Budapest Baby Boom

Tagja volt a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának (SZMKT). 2004, 2006: Illusztrált könyv (biennále) kurátor Egyéni kiállításai: 2004: Esztergom, Felsőszeli, Deáki? 2005: Párkány. 2010: Galánta. A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete tagja. Illusztrált könyvek:

Varga Imre: A gyöngykirály lánya, Kalligram, Pozsony, 1997
Csóka Ferenc: Szivárvány lovag kalandjai, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2000
Kövesdi Károly: Fókakönyv, Méry Ratio, Somorja, 2003
Vajkai Miklós: A zöld kígyógyermek, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2004
Csóka Ferenc: Szivárvány lovag újabb kalandjai, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2005
Tőzsér Árpád válogatott versei, AB-ART, Pozsony, 2005
Csóka Ferenc: Szivárvány lovag legújabb kalandjai, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2009

Kapcsolódó: https://patria.rtvs.sk/clanky/nappali/153841/muveszpar-takacs-janos-grafikus-es-pukkai-judit-ekszerkeszito

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31

AnimaPortál

Pozsonypüspökin a kitelepítettekre emlékeznek

JELENTŐSEBB MUNKÁK

FENNTARTÓ

JELENTŐSEBB MUNKÁK

Related Posts

Embersége, műveltsége határtalan volt

ROPOG JÓZSEF 80

Polák Margitra emlékezünk

M. Csepécz Szilvia (1965–2011)