Forgószél

A Pozsonyi Műtermek kamarakiállítása

2012. november 12. hétfő

Haraszti Mária

Megszületett: 1921 L. Gály Olga szerkesztő, műfordító, költő. • A felszabadulás utáni szlovákiai magyar irodalom kibontakozása az Új Szó hasábjain indult meg, ez a magyar nyelvű lap otthont adott a költőknek, íróknak is. Elsőnek Fábry Zoltán szólalt meg, majd példája nyomán sorban a többiek, idősek, fiatalok, gyakorlott írók és kezdő tollforgatók. Közöttük egy fiatal újságíró, Gály Olga, aki a szerkesztőségi munka mellett versírással is kísérletezett. Első verse 1951-ben jelent meg Nem engedjük címen. A kezdetleges, de határozott verselési készséget mutató költemény a háború ellen íródott, a kor hidegháborús hangulatát tükrözi. A béke és a háború kérdése később is sokat foglalkoztatta a költőnőt, verseiből az emberiség jövőjét féltő, a gyermekeiért aggódó anya hangja szól. Gyakori témája az országépítés és a mezőgazdaság kollektivizálása. Első verseskötetét – Hajnali őrségen (1953) – a közéleti témák uralják, alig nyilvánul meg a költőnő magánélete, érzelmi világa. A korszak egyik jellemzője volt, hogy az irodalom, a költészet a napi politikai feladatok megoldására vállakozott, művelői a társadalom közvetlen alakítóinak érezték magukat. Így sokszor születtek szólamoktól terhelt, elsietett, művészi formát nélkülöző, sémákhoz igazodó versek. Gály Olga költészetében is sok volt a sematizmus, a plakátszerűség, a művészietlenség. Amikor erre rádöbbent, hosszú időre elhallgatott. Csak évek múlva kezdett ismét rendszeresen verselni. A hallgatás évei az érlelődést, a művészi átformálódást jelentették számára. Fokozatosan levetkőzte a sematizmus legkirívóbb jeleit, mondanivalói elmélyültek, gondolatibbá váltak. Figyelme a magánélet, a család problémái, az érzelmek világa felé fordult. A második verseskötetéből derült ki, hogy tud társadalmi problémákról szólammentesen is szólni, s meg tudja találni a magánügyek és a közösségi problémák közötti harmonikus egyensúlyt (Halkan szólok, 1967). Költői pályája a második verseskötettől folyamatosan emelkedik, az emberi tapasztalatok gazdagodása nála a költői témák sokrétűségében, a mondanivaló jelentőségében mutatkozik meg. A költőnő nyitott szemmel jár a világban, megfigyeli életünk fonákságait, az emberi együttélést zavaró körülményeket. Kérdéseket vet fel, tanulságokat von le, minden idegszálával az emberi fejlődést szolgálja. Ritkán szólal meg, csak akkor nyilatkozik, ha úgy érzi, fontos mondanivalója van. Keresi a szépet, örülni tud minden eredménynek, lelkesedik minden nemes eszméért. A megtalált boldogság, a családi kötődés, a harmonikus együttélés sokszor ihleti verseit (Tiszta vászon, 1976). De a fájdalmakat, a csalódást sem hallgatja el, számos versében az élet árnyoldalai tükröződnek. Sokat foglalkozik – különösen az utóbbi években – önmagával, az évek múlásával, a növekvő általános veszélyérzettel. Költői programját negyedik kötetében – Szívdobogás (1981) – bontakoztatta ki a legteljesebben, melynek számos darabja az egész életmű csúcsát jelenti. Főként azok a versek, melyekben önmagát és helyzetét elemzi a világban, küldetését fejtegeti. Szándékait jól jellemzi egyik nyilatkozatában megfogalmazott költői hitvallása: „A ma emberét lépten-nyomon megtépázó elidegenedéssel szemben a kiutat kereső, feloldó költészetet vállalom. Odanyújtom a versemet, mintha a kezemet nyújtanám – kapaszkodjon meg benne, aki akar.” Utolsó kötete Ördöglakat (1992) címen jelent meg, amely férje, Lőrincz Gyula festőművész ifjúságát rögzíti belletrizált formában, az emlékirat műfaji lehetőségei között. Kezdettől fogva aktív műfordító. A cseh és szlovák irodalomból fordít prózát és verset egyaránt. Legutóbbi fordítása – Rudolf Sloboda Vér című regénye – nívódíjat kapott. • (Szeberényi Zoltán) https://www.animaportal.eu/2021/02/l-galy-olga-1921-2012/; 1956 Zborai Imre a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmányának titkára a felvidéki magyarság identitásának és kultúrájának megőrzésében elkötelezett tevékenysége elismeréseként vehette át a Magyar Arany Érdemkeresztet. „Tudom, az érdem személyes, de a gyarapodás a közösségé. Én így tanítottam, gyógyítottam, fejlesztettem, kutattam és szolgáltam. Szolgáltam, az utóbbi évtizedekben a kultúra napszámosként, de én ezt örömmel tettem” – mondta a Magyar Arany Érdemkereszt átvételekor Kassán 2025-ben. Zborai Imre Tornán él, és 2019 óta vezeti a Csemadok tornai alapszervezetét. Szülei révén magába szívta a magyar nemzettudatot, és ez az érzés határozza meg munkásságát. Szakmáját tekintve pedagógus, a tornai magyar iskolában tanít, ahol a gyermekek körében is igyekszik továbbadni a magyar nyelv és a gyökerekhez való ragaszkodás fontosságát. Fontosnak tartja Széchenyi Istvánnal vallott elvet, miszerint „nyelvében él a nemzet”. Munkája középpontjában a népzene, népdal és néptánc hagyományainak ápolása áll. Rendszeresen szervez tanfolyamokat és továbbképzéseket népdalénekeseknek a Csemadok égisze alatt. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál: Részt vesz a fesztivál szervezésében és népszerűsítésében, amely a felvidéki magyar amatőr színjátszás egyik kiemelkedő eseménye.