A társadalmi stabilitás, a hosszúnyakú zsiráf és az elég

Haraszti MáriaEgy jó műsort hallgattam, halottak napja körül sugározták. A keleti és nyugati életfilozófiák különbségeit és hatékonyságát, pontosabban célravezetőségét járták körül benne a megszólaló szakemberek. Zanzásítva:
Nyugaton az, ami létrejön, valami helyett jön létre: minden eldobható és eldobandó, kicserélhető és lecserélhető. Az általam zsiráf-effektusként emlegetett életszemlélet járja, jelszava a növekedés (újabban fenntartható fejlődés), miáltal a zsiráf nyaka már az égbe nyúlik, és nem tudja megtartani a fejét…
Optimálisnak a MAXIMÁLISat tartja: mindent vagy semmit; szupersztár akarok lenni vagy fölkötöm magam; legyen hatalmas fizetésem vagy nem is dolgozom inkább…

Keleten alapvetően az ember önmaga életének a megvalósítását látja célként maga előtt. Számára az optimális az, ami ELÉG. Igyekszik csak annyit elvenni, amennyitől nem roppan össze a környezet egyensúlya. Filozófiája szerint harmóniában él a természettel. Nem halmoz, hanem megőriz.

Ez persze csak néhány vonatkozás, amellyel akár vitatkozni is lehet és bőven találni ellenpéldákat is, a lényeg mégis a rálátás, a nézőpont mássága: bennünket megöl a gazdasági válság, ezért rövidesen új háborúkat indítunk (gazdasági, pénzügyi vagy más típusúakat), hogy még többet fogyaszthassunk és termelhessünk. Eszközeink legdrágábbja is a „két év után eldobhatod” kategóriába tartozik, a reklámok ontják ránk a „Vegyél újat! Most megéri! Ez jobb, mint az a nyolc, ami otthon van már neked…” ideológiát.
Nekünk itt most elsősorban nem zsiráf-gazdaságra, hanem társadalmi stabilitásra van szükségünk, amelynek alapja nem a rohamos növekedés, az azzal járó kölcsön-börtön tébolyító stressze, az állandó és mesterségesen is gerjesztett létbizonytalanság.
Át kéne gondolnunk, mi életünk, létünk lényege: a TÖBB-e vagy az ELÉG. Dédszüleink szinte a semmiből is teremtettek. Egzisztenciát, kultúrát, közösséget. Igen, volt, hogy egész térségek vándoroltak el a nyomor elől az Államokba, hogy segíthessék az itthon maradókat. Ma nyomor nélkül is kilökjük gyermekeinket a nagyvilágba, keressenek pénzt, „érvényesüljenek”. Gondoljunk bele, vajon valóban azonos-e a pénz mennyisége az érvényesüléssel. Hogy mi fontosabb a jövőnk szempontjából: a vastag pénztárca vagy az egymást mindig megsegítő közösség, a szellemi tőke halmozása… Meg ilyenek. Gondolkodjanak Önök is, milyen életfilozófia segítené a jövőnket inkább.