Nemzeti táncaink a reformkori Pozsonyban

Hanusz Zsuzsa előadása a heart-műhely programban 2011. november 19-én 16:30 órától az Ifjú Szivek Tácszínházban (Pozsony, Mostová ).

Pozsony városa a török megszállást követő hosszú évszázadokban kitüntetett és felelőségteljes szerepet kapott történelmünkben. Mint az országgyűlések és koronázások városa számos jelentős eseménynek adott otthont, melyek tánctörténeti szempontból is igen figyelemreméltóak. Különösen új stílusú táncainkat, a verbunkot és a csárdást fűzik szoros szálak a városhoz. Az 1712–1715 között itt ülésező országgyűlésen született meg az az állandó hadsereg felállításáról szóló rendelet, melynek komoly szerepe volt verbunkhagyományunk kialakulásában. A fényes pozsonyi verbuválásokról több táncemlékünk is beszámol. Míg azonban a 18. század folyamán ez a verbunk még a császár számára toborozta a katonákat, a 19. század reformévtizedeiben már párjával, a csárdással karöltve egyre nyíltabban a nemzeti érzelmek és a bécsi kormány elleni indulatok hordozója. Az 1844-es évet egyenesen a „csárdás évének” nevezhetjük, amikoris e szabadon járt néptánc a keringők és galoppok divatjával szembeszállva meghonosodott a város előkelő báltermeiben is, és korábbi neveit (mint például friss magyar vagy három a tánc) levetkőzve a csárdás név kapcsolódott hozzá. A csárdás mellett a legtöbbször a kötött szerkezetű népies műtáncok is szépen megfértek Pozsony reformkori tánctermeiben, nemzeti színezetet adva az alkalmaknak. Ezek közül is Szöllősy Szabó Lajos Körtánca volt rendkívül közkedvelt. A nemzeti zene és táncok továbbá a város színpadain sem voltak idegenek. Számos alkalommal fordultak meg itt nemzeti zeneművészetünk olyan kiválóságai, mint Liszt Ferenc, Csermák Antal, Rózsavölgyi Márk, vagy táncművészeink közül Farkas József, Fitos Sándor és Veszter Sándor.