„Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!”
Várjuk a legkülönfélébb szakterületek képviselőit (gimnazistától a fiatal pályakezdőig, bölcsésztől a közgazdászig) egy háromnapos eszmecserére a Velencei tó mellé. Ihletszerzés és együttműködés reményében ismerkedjünk meg egymás munkájával, céljaival és a véleményével. Próbáljuk meg együtt felismeri, hogy egyéni és közös munkánk miképp szolgálhatná szélesebb közösségünk (családunk, szakmánk, társadalmunk) érdekeit.
Hetven éve, 1943 nyarán mintegy 600 író, tudós és más értelmiségi gyűlt össze Balatonszárszón, hogy nyíltan megvitassa, milyennek kellene lennie a háború utáni politikai és társadalmi berendezkedésnek Magyarországon, vagyis – Németh László fordulatával élve – milyen „harmadik út” kínálkozik számunkra a kibontakozóban lévő két totalitárius irányvonal mellett. Ekkora ugyanis már világossá vált, hogy az ország elkerülhetetlen változások előtt áll: a világháború külső hatása, illetve a belső szociális és politikai feszültségek nyilvánvalóvá tették, hogy a magyar társadalom évtizedek alatt becsontosodott ellentéteken alapuló rendje így vagy úgy, de óhatatlanul fel fog bomlani. Bár ma Magyarországot nem fenyegeti semmiféle külső veszély, a helyzet mégis sok szempontból hasonlít a hetven évvel ezelőttire: miközben a belső társadalmi feszültségek drámaian kiélesedtek, a politikai pártok valódi válaszok keresése helyett saját hatalmi érdekeiket érvényesítik, ezzel teret engedve a szélsőséges ideológiák előretörésének.
Igaz ugyan, hogy a szárszói konferencián elhangzott előadások egy része mai szemmel vállalhatatlan szemléletmódot, például kulturális antiszemitizmust képvisel, mégis példamutatónak tartjuk azt a bátorságot, amellyel az akkori, világnézetükben egymástól jelentősen különböző gondolkodók mertek és akartak együtt gondolkodni. Úgy gondoljuk, most rajtunk, felelős és elkötelezett fiatal értelmiségieken a sor, hogy megtaláljuk azt a harmadik utat, amely nemet mond mind a Magyarország rendszerváltás utáni történetét meghatározó balkáni-oligarchikus, mind a – sajnos – jelenleg egyetlen valódi, „nemzeti radikális” alternatívára.
Ezért augusztus 1-4. között várunk a velencei vitorláskempingbe egy szabad eszmecserére minden olyan értelmiségi fiatalt – gimnazistát, egyetemistát, társadalomtudóst, írót, költőt, bölcsészt, jogászt, politológust, művészt, informatikust, mérnököt, közgazdászt, szabadfoglalkozásút stb. –, aki felelősséget érez és elkötelezett egy valóban demokratikus út megtalálásáért, és aki prezentációval, esszével, verssel vagy előadással hozzájárulna egy értelmes útkereső diskurzushoz. Tudjuk, hogy az értelmiség önmagában kevés ahhoz, hogy a társadalmi problémákra konkrét válaszokat találjon, hiszen egy szűkebb réteg együttgondolkodása nem helyettesíti az össztársadalmi párbeszédet. Azonban úgy gondoljuk, az értelmiség párbeszéde során kirajzolódhat az a keret, amelyben a valódi válaszok megfogalmazhatók. Tehát nem az a fontos, hogy egyetértsünk, hanem az, hogy közös alapon állva vitatkozzunk célokról és módszerekről.
Ennek szellemében szívesen látunk mindenkit, aki egy ilyen együttműködésben részt szeretne venni. Aki hozzánk hasonlóan úgy véli, hogy napjaink Magyarországának politikai berendezkedésében strukturális válaszokra van szükség; de nem gondolja úgy, hogy a 89 utáni politika működés egységesen és egyértelműen megítélhető volna.
Aki velünk együtt elfogadja, hogy azok a társadalmi problémák, melyeket a „nemzeti radikális oldal” felvet, nagyon is léteznek, de azokat csak társadalmi párbeszéd kezdeményezésével, békés és szolidáris úton lehet feloldani.
Aki szerint nemzeti identitás mindannyiunk önképének tényleges része és nemzeti traumáink, mint Trianon, a holokauszt, 1956-os forradalmat követő megtorlás stb., igenis meghatározzák azt, ahogy elgondoljuk magunkat és helyünket a világban. Az ezekből eredő problémákkal, mint a határon túli magyarság ügyével és az ügynökkérdéssel, mindannyiunknak szembe kell nézni, azokat egyetlen politikai csoport sem sajátíthatja ki magának. Ehelyett a múltfeltárás és a valódi társadalmi szembenézés az az út, amely önmagunk és egymás megértéséhez, a traumák feldolgozásához, egy pozitív nemzeti önkép eléréséhez vezet.
Egyszóval várunk mindenkit, aki gondolait szeretné megosztani és megvitatni akár a kultúra, a gazdaság, az oktatás kérdéseivel, az Európához való viszonyunkkal, a vallás helyzetével és jelentőségével, a család fogalmával és a társadalomban betöltött szerepével, a magyar város és vidék kapcsolatával, a kisebbségek, a szegénység kérdéseivel és egyáltalán bármilyen hasonló üggyel kapcsolatban.
Jelentkezési határidő:
2013. július 28.
Minden előadónak 15 perc áll a rendelkezésére!