Forgószél

Várják Önöket a Café Nappaliba

2013. május 7. kedd

Haraszti Mária

Megszületett: 1926 Nagy József (1926–2013) képzőművész, grafikusművész Pozsonypüspökin született, élet és alkotott. Ahhoz az első generációhoz tartozott, amely a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Mesterei Vincent Hložník és Orest Dubay, a szlovák grafika nagy egyéniségei, akik a mesterségbeli tudás mellett példával jártak tanítványaik előtt hivatás- és felelősségtudatból. 1989-ben egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, majd később a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tevékenységében is részt vett. Egész életében küldetéstudattal végezte művészi alkotómunkáját. Elsődleges célja volt, hogy a művészi közléssel a lehető legszélesebb közönséget szólítsa meg. A művészetet egész életében szolgálatként fogta fel. A kommunikáció eszközét látta a sokszorosított grafikában. Grafikai munkásságában a realista figuratív szemléletből indult ki, eljutva az absztrakt expresszionizmusig. Jelen volt mindenhol, ahol képzőművészetével megnyilvánulhatott: az 1961-es első magyar képzőművészeti vándorkiállításoktól a mai kiállításokig, illusztrációival a sajtóban, könyvekben. Aktuális témán kívül, rendkívülien érzékeli mindazt, ami a hagyományos Csallóközből megmaradt szívében, tudatában. Sorozatban festette meg Pozsonypüspöki minden nevezetes épületét, a magyar irodalom eposzait, a magyar történelem eseményeit. A szülőföld nem csak szabad grafikáiban jelenik meg, de főleg a nagyméretű és eredeti szőnyegtervein és kész szőnyegein. Művészetének másik pólusa az, amit Krisztusba vetett hite alapozott meg. 1964-től több templom részére tervezett, alkotott berendezési tárgyakat, Keresztutat, oltárképeket, murális alkotásokat. Munkái úgy lettek modernek, hogy nem estek a formalizmus kísértésébe. Mint szabadfoglalkozású művész elsősorban illusztrátorként tartotta fönn magát és családját. A hazai magyar sajtó (Új Szó, Nő, Irodalmi Szemle, Remény) és a tankönyvek mellett a Madách Kiadó számára készített illusztrációkat. Ezekből, sajnos, kevés maradt meg. Hívő keresztényként nemcsak a Reményt illusztrálta, hanem más, vallási témájú könyveket is. Nevéhez fűződik több Kálvária-sorozat mellett a Fény útja, az Öröm útja és a Dicsőség útja. Abban a korban is foglalkozott ezekkel a témákkal, amikor nemhogy nem volt ajánlatos, de tilos volt. Hložník mester mellett nagyon kevesen vállalták az ezzel járó elutasítottság kockázatát. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága – melynek alapítótagja volt – 2006-ban a komáromi Limes Galériában rendezte meg jubileumi kiállítását. A galéria méltóságteljes terében különösen otthonosan hatottak gyönyörű, modern, absztrakt kálvária-stációi, illetve a keresztény naptár terve. A kiállítás rendezője, Kubička-Kucsera Klára az „Égi és földi” címmel találóan jellemezte Nagy József inspirációjának forrásait. Az „égi”, azaz a vallásos témakör mellett ott volt a „földi”, vagyis a Csallóköz múltja és jelene, s ezen belül a magyarság sorsa. Műveivel eleinte azt örökítette meg, amikor az ember még szoros kapcsolatban állt a természettel. Az évek során fokozatosan vált egyre elvontabbá, szimbolikusabbá a kifejezésmódja. A rajz, a vonal, ekkor is alapja maradt a kifejezésnek, de a stilizáció áttételessé, jelképessé vált. S ezekkel a stílusjegyekkel találkozunk nagyméretű, egyedülálló falikárpitjain. Egészen egyedi vonás, hogy Nagy József, a grafikus, elsajátította a szőnyegszövés technikáját és maga szőtte meg a 12 hónap sorozat és más témájú gobelineket. Ezek a munkái nagyvonalúan komponáltak: tökéletesen elsajátította nemcsak a szövés technikáját, hanem a monumentális képszerkesztést is. A színek dinamikája és harmóniája különösen hatásossá, szuggesztívvé teszi ezeket a nagyszerű műveket. Nagy József több templomi berendezést is tervezett – Boldogfa, Ipolybalog, Szinyér, Ghymes és Pozsonypüspöki számára. A múlt század '90-es éveiben egyre elvontabb témák felé fordult. Ekkor született az Angyalok sorozat. 72 tollrajz, 72 különböző tulajdonság rendkívüli kifejezése. A grafika, a rajz, a gobelintervezés és szövés mellett Nagy József állandóan gyarapította ismereteit. Ápolta barátságát a szlovákiai magyar irodalom művelőivel, Ozsvald Árpáddal, Duba Gyulával, Koncsol Lászlóval, Dobos Lászlóval, és vitatkozott is velük. Felelősséggel és a legtermészetesebben tartotta a kapcsolatot nemzetével, a szlovákiai magyarsággal, illetve a pozsonypüspöki Csemadokkal. Műterme a honi magyar kultúra lelki, szellemi oázisa volt, ahol mindig barátsággal fogadta az eszmecserére betérő vendéget. A látszólag az állandóság szigetének tűnő közeg azonban rendkívüli dinamikát rejtett. Olyan hihetetlen alkotói lendületet, amely több mint 60 éven át fáradhatatlanul ontotta az alkotásokat. A megszámlálhatatlan képzőművészeti alkotás mellett Nagy József elméleti kérdésekkel foglalkozva 3 könyvet írt a színekről, formákról, alkotásról, történelemről. 2010-ben jelent meg „A színek harmadik világa” című, saját maga illusztrálta gyakorlati képzőművészeti kézikönyve Haraszti Mária szerkesztésében, Klaučová Gabriela lektorálásában (MEDIAN kiadó, Pozsony). Bár sohasem várta el a hivatalos elismerést, 1975-ben Pozsony, majd 1978-ban Pozsonypüspöki ismerte el díjjal hű részvételét a település társadalmi életében. Az ezredforduló után szélesebb körben is felfigyeltek munkájára. Elismerései: a Szlovák Köztársaság Ezüst Plakettje (2001), a Madách-Posonium Életmű Díj (2003), Pozsony Megye Életmű Díja, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának Nívódíja (2006), Pozsonypüspöki Magyarságának Megmaradásáért – Csemadok-díj (2011), Kisebbségekért-díj (2011), Esterházy János-díj, a Magyar Művészetért Alapítvány Ex Libris Díja (2012). Nagy József 2013-ban bekövetkezett halála óta leánya, Gabriella ápolja az örökséget.; 1940 Kobák Terézia (született Haraszti Terézia) a Bodrogközben, Pólyánban látta meg a napvilágot 1940. április 2-án. A kereskedelmi szakközépiskola elvégzése után az állami szektorban helyezkedett el, majdgazdasági vezetőként dolgozott az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttesnél nyugdíjazásáig.
Édesapja, Haraszti Mihály kádár, kerékgyártó, asztalos kisiparos volt az államosításig. Édesanyja, Rinkács Mária háztartásbeli. Négy gyermekük közül Terézia volt a legfiatalabb. Mihály bátyja a határon átszökve Nyíregyházán tanult és lett végül tanító, egy tanárdinasztia elindítója. Gyula bátyja is tanárnak készült, de a matematika-fizika szak elvégzése után egészségi okokból nem tette le az államvizsgát, így hely- és emberismerete az újságírói pályára vezette, előbb a Szabad Földműves, majd az Új Szó szerkesztőségébe. Rozália nővére varrónőként találta meg hivatását.

Terézia a pozsonyi közgazdasági középiskola elvégzése után az állami szektorban helyezkedett el, majd gazdasági igazgatóként dolgozott az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttesnél nyugdíjazásáig. Két gyermeket nevelt fel, Kornélt (műépítész) és Dajanát (könyvtáros, szakfordító-szerkesztő) filozófus férjével, Kobák Kornéllal. Az Ifjú Szivek gazdasági vezetőjeként olyan tájoló programok létrejöttét is segítette, mint a középkori művészetekkel tájoló összeállítás, amelyben a Németh Imre vezette Gauduim régizene-együttesen kívül Écsi Gyöngyi és Katona István mutatott be középkori táncokat, Haraszti Mária pedig korabeli szövegeket adott elő.; 1972 Lukács Zsolt grafikusművész, illusztrátor, pedagógus, karikaturista, számítógépes grafikus és dizájner Kassán él és dolgozik. 1994 és 2000 között a pozsonyi Képzőművészeti Egyetemen tanult szabad grafika szakon, Prof. Dušan Kállay műtermében. 1999-ben a lengyelországi Poznańban vett részt külföldi tanulmányúton. Elsősorban illusztrátorként ismert, aki digitális festészettel és szerkesztőségi illusztrációkkal foglalkozik. Stílusát gyakran jellemzi a humor és a karikaturisztikus megközelítés; egy televíziós műsorban „közveszélyes rajzolóként” is hivatkoztak rá, akinek „senki és semmi nincs biztonságban” a tolla elől. Grafikusi tevékenysége mellett művészeti tanárként is tevékenykedik. Portfóliója és munkái megtekinthetők olyan szakmai platformokon, mint a Behance és az ArtStation, valamint aktív az Instagramon is.