2012 június – Oldal 2

Megszületett: 1942 Dráfi Mátyás (Galánta, 1942. november 17. – Komárom, 2025. október 20.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas szlovákiai magyar színész, színigazgató, érdemes művész. Dráfi Kálmán és Mikóczy Jolán gyermekeként született. 1965-ben végzett a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán. 1959–1960 között a Magyar Területi Színház színésze volt. 1965–1980 között illetve 1982 óta a komáromi Magyar Területi Színház, illetve a Komáromi Jókai Színház tagja. 1969–1971 között a Magyar Területi Színház igazgatója volt. A több mint 20 éves Teátrum Színházi Polgári Társulással rendszeresen nagyszabású előadásokat készít. Tucatnyi szlovák és magyar filmben szerepelt. Láthatjuk őt az Ezeréves méh, A szívroham, az Én népem, a Tájkép, a Slovenský panteón: Milan Rastislav Štefánik, valamint a 2021-ben készült Magyar Passióban és a 2022-es Zanox - Kockázatok és mellékhatások című romantikus sci-fiben is. „Születésem éjszakáján meghalt az édesapám. Amikor azután a pozsonyi Déryné Színkört, a háború utáni első hazai magyar műkedvelő színjátszó együttesek egyikét megalapító Lőrincz János feleségül vette megözvegyült édesanyámat, számomra ő lett az apuka. Neki köszönhetem, hogy már gyerkőcként beleszagolhattam a színházi világba, hiszen az egykori Állami Faluszínház magyar együtteséből Rapkay Lili, Huber László és még többen is be-besegítettek a Déryné Színkör munkájába. Elemista voltam, amikor egy időre Érsekújvárba kerültem a nagyapámhoz, mert Pozsonyban akkorra anyám nővérénél már heten szorongtunk az egyszobás lakásban. Így Újvárban láttam meg először a Magyar Területi Színház feliratú autóbuszt, itt beszélgettek el velem először „felnőttként” igazi színészek, itt olvastam 1957 szeptemberében a Hétben megjelent felhívást, hogy felvételi pályázatot hirdet az Ifjú Szivek. Azonnal Pozsonyba kívánkoztam. Szerencsére családunknak már saját lakása volt, így hát visszakerülhettem a Zoch utcai magyar iskolába, s egyben fölvettek a Szivek kórusába is. Mivel jómagam is koptattam még annak az oskolának padjait, emlékszem, a tanári karban Havas Vilmosné Kowarik Mária lett – mai szóhasználattal – a mentorod! Ő tényleg több volt, mint egy osztályfőnök. Tanítás alatt, magolás helyett, képtárba vitt bennünket, ahol elmagyarázta a fény meg az árnyék játékát. Amikor az összes iskolára rátukmálták az elhíresült spartakiádot, ő nemcsak a zenére előírt lélektelen gyakorlatozást forszírozta, hanem az osztályban is föltette ugyanazt a bakelitlemezt, hogy Bedřich Smetana Hazám című szimfóniáját hallgatva elmagyarázza, miről szól a zene… És ő volt az, aki a rigorózus matikatanárnőnket arra is rávette, hogy nekem nem a kétismeretlenű egyenletek megoldásait kell hibátlanul fújnom, hanem például A walesi bárdokat tanácsos becsülettel elmondanom… Mindezek után 17 évesen leérettségiztem, és még a főiskola előtt, színészbojtárként, a MATESZ tagja lettem.” 1969 és 1971 között a Magyar Területi Színház igazgatója, majd művészeti vezetője volt. 2001-ben megalapította a Teátrum színházi polgári társulást. Hangjátékok, vers- és egyéb rádiós műsorok állandó közreműködője, kulturális műsorok műsorvezetője, és előadóművészként is népszerű volt. Több énekes, verses hanghordozója is megjelent (Dalok, sanzonok; Hazai csokor). Tucatnyi szlovák és magyar filmben szerepelt. Láthatjuk őt az Ezeréves méh, A szívroham, az Én népem, a Tájkép, a Slovenský panteón: Milan Rastislav Štefánik, valamint a 2021-ben készült Magyar Passióban és a 2022-es Zanox - Kockázatok és mellékhatások című romantikus sci-fiben is. Munkássága elismeréseképpen számos kitüntetést kapott. Többek között 1998-ban Nyitott Európáért Díj /Márai Alapítvány/; 2001-ben Egressy Gábor-díj /szlovákiai magyar színházlátogatók és színházi szakemberek díja; a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettje (2002); Pro Urbe díj (Komárom város díja, 2003); Szlovákia Színművészei Szövetségének Életműdíja (2004); a Szlovák Köztársaság elnökének Pribina-keresztje (2006); Pro Probitate díj (2014); Kulcsár Tibor-díj (2015); a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2017); Hit és hűség Díj (Sinkovits Imre emlékére alapított díj, 2019); 2022 januárjában a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. 2023-ban átvehette a Kossuth-díjat. (Talebér Tamás fotója)

XXXII. TMOV • Próza II. – Mohnyánszky Péter / Kire ütött ez a gyerek?

Mohnyánszky Péter (Buzitai Alapiskola) Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? című művével ezüstsávos besorolást ért el a Tompa Mihály Országos Verseny II. kategóriás prózamondóinak sorában. Felkészítője: Kovács Gizella Idén a Rimaszombathoz kötődő Tompa Mihály Országos Verseny XXXII. évfolyamát Érsekújvárban rendezték meg. A rimaszombati művelődési otthon jelenleg felújítás alatt áll, ezért április 23-25-én a […] "XXXII. TMOV • Próza II. – Mohnyánszky Péter / Kire ütött ez a gyerek?" című cikkünk a Magyar Interaktív Televízió oldalán jelent meg. [...]

XXVI. Citeratalálkozó – Sarló citerazenekar

A Sarló citerazenekar 1973-ban alakult 6 helybéli lakos kezdeményezéséből. Az eltelt évek alatt nagyon sok citerás megfordult az együttesben. Jelenleg 9 taggal működnek. Több alkalommal voltak a Tavaszi szél…, illetve a Bíborpiros szép rózsa fődíjasai. Rendszeres résztvevői az Országos citeratalálkozóknak. 2019-ben Patócs Lajos díjban részesült a zenekar a XXI. Országos citeratalálkozón, melyet Nagyabonyban rendeztek. Repertoárjukban […] "XXVI. Citeratalálkozó – Sarló citerazenekar" című cikkünk a Magyar Interaktív Televízió oldalán jelent meg. [...]

AnimaPortál

Hónap: 2012 június

Megjelent a Carissimi legújabb száma

A Pozsonyi Casino műsorai – virtuális utazások

Visegrád Irodalmi Ösztöndíjas Program

Nyári Rovás táborok, 2012

Ínyenceknek: Gurmán Fest Pozsonyban a Medikus kertben

V. BRINGÁSNAP Dunaszerdahelyen

ÉlesztŐ Országos Ifjúsági Találkozó

A Pozsony Táncegyüttes fellépései

VII. Népzenei Tábor

Nyári Csemadok-gyermektáborok

FENNTARTÓ