Európai elsőkötetesek fesztiválja

A Litera Kálmán Gábor tollából beszélgetést közöl Michaela Rosová
elsőkötetes szlovák írónővel gyerekkori próbálkozásairól
egy vén írógépen, Hanyatt-homlok című regényének születéséről és jövőbeli munkáiról.

Verset és prózát egyaránt ír. Melyik volt előbb?

Talán a próza. A legelső, amire emlékszem édesanyám öreg írógépe volt. Ismertem már az ábécét, nem tudom, hány éves lehettem, de máig megvan egy darab papír, amire ezen az írógépen legépeltem néhány mondatot arról, ami éppen köröttem történt: verőfényes tavaszi nap a nagymamámnál, falun. Ha úgy vesszük, ez prózaírói kezdetnek számít.

A Hlava nehlava (Hanyatt-homlok) című regénye több szálon fut és helyszínen játszódik. Ezekhez a helyszínekhez személyes kötődése van? Mennyire önéletrajzi ez a szöveg?

Bizonyos helyekhez igen. Senicén nőttem fel, Brnóban éltem négy évig. Az izraeli részek fiktívek, sosem jártam ott. Valamennyire minden mű önéletrajzi, vagy nem? Mindig elmond valamit a szerzőről. Sokszor akaratlanul is, olyan történeten dolgozom, ami valóban megesett, de önmagában nem lenne érdekes. Alakítom, hozzáadok, elveszek belőle. És persze többnyire túlzásba viszem. Hogy minél világosabb legyen, mire akarok kilyukadni.

Mennyi ideig dolgozott a regényen, hogyan született a szöveg?

Amikor a Slovak Telekom és Koloman Kertész Bagala kihirdette a Román 2006 regénypályázatot, én elég későn kaptam észbe, két hónapom maradt a leadási határidőig. Úgy osztottam be az időmet, hogy négy hét alatt befejezzem a regényt. Sikerült. De most már úgy érzem, ez felelőtlenség volt. Jobb lett volna egy évre fiókba rakni a szöveget, és utána más szemmel ránézni. De talán akkor ki sem akarom adni.

Mivel folytatja? Új prózakötetre számíthatunk, vagy inkább versekre?

Jelenleg nincsenek terveim. Épp itt Budapesten mondta nekem egy hölgy, hogy úgy érzi túl sokat rágódom az írással, túl sokat tépelődöm. Teljesen igaza volt. Ezen gondolkodom, az író morális kötelességén, ahogy Márai Sándor mondta. Lehet hogy ez a magatartás jó, de ha újra dolgozni fogok valamin, az efféle félelmeimet magam mögött kell hagynom.

Kálmán Gábor
www.litera.hu, 2010. május 12.