Átadtuk a Mikola Anikó-díjat

A 2009. évi Mikola-Anikó-díjat Fodor Kata képzőművész kapta. A posztumusz elismerést a művésznő leánya, Eva Machajdíková vette át Haraszti Máriától, az ANIMA Társaság elnökétől.

http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=603037 

Harmadízben került sor a 2006-ban alapított Mikola Anikó-díj átadására, amelyet évente egy, a művészeti életben tevékenykedő, humánus és közösségi értékeket képviselő, létrehozó nőnek ítél  oda az ANIMA Társaság mellett működő Mikola Anikó-díj kuratóriuma, az alapítóknak és támogatóknak köszönhetően, akiknek egyre bővülő névsora, hozzájárulása az ANIMA Társaság hivatalos honlapján, az AnimaPortálon megtalálható.

Mikola Anikó díj -A közönség

A díj névadója, Mikola Anikó családjában a szó, a szellemiség  nagy szerepet játszott, így nem véletlen, hogy már  kora gyermekségében elkötelezte magát az irodalom mellett. Ígéretes pálya állt előtte, de tehetsége nem bontakozhatott ki a maga teljességében, és korai halála meghiúsította életművének méltó elismerését is.
Pályatársai, barátai, kiadói és az ANIMA Társaság is azon fáradozik, hogy életművét felkutassa, megőrizze és hozzáférhetővé tegye.
Munkásságának, sorsának és törekvéseinek szimbóluma a róla elnevezett elismerés is.

Földessy László laudációja:

Fodor Kata méltatása

Tisztelt Egybegyűltek!

2006-ban az ANIMA Társaság és társrendezők kezdeményezése alapján egy olyan nemes gesztus indult útjára, amelynek hiányát a felvidéki művészeti élet már a kezdetek óta érzékelte és viselte: Minden évben kitüntetni egy, a művészeti életben tevékenykedő nő alkotót, aki munkájával olyan szellemi értékeket hozott létre, amelyek pozitívan hatnak közösségünkre.
A Mikola Anikó-díj eddigi kitüntetettjei:
Écsi Gyöngyi énekes, a reneszánsz sokoldalúság megtestesítője 2007-ben.
2008-ban pedig Lacza Éva publicista, író, rádiós irodalmi műsorok szerkesztője és vezetője.
A mai napon a 2009-ben odaítélt díj átadása valósul meg.
Fájdalmunk, hogy a díjazott nem veheti át személyesen.
Fodor Kata festőművésznőt, grafikust, illusztrátort életének és alkotóművészetének csúcsán ragadta el tőlünk a halál. Sorsa ezzel a díj névadójának, Mikola Anikónak sorsával csendült egybe.
Hol is kezdjük méltatását az időben annak, aki minden bizonnyal hivatásának, a figuratív grafikának és festészetnek egyik legnagyobb képviselője, s aki nemcsak kiváló művész, hanem magával ragadó személyiség is volt?
Fodor Kata 1959. március 28-án született Losoncon.
Már gyermekkorában felfigyeltek ügyes kézvonásaira, papírra vetett ábrázolásaira. Komoly válaszút azonban a középiskolában jelent meg előtte. Érdeklődése akkor két – számára egész életére kiható – művészet, a zene és a képzőművészet közé állította. Akkor és ott a színek győzedelmeskedtek, bár a zenétől sem szakadt el teljesen sohasem. Főleg a népzene gyakorolt rá nagy hatást több ízben is élete folyamán, gazdagítva lelki, érzelmi, sőt képekben kiteljesedő világát is.
Biztos vagyok benne, hogy ha akkor és ott a zene mellett döntött volna, ugyanolyan hévvel és energiával járta volna azt az utat is, mint a képzőművészetét, hiszen mindig mindent a maga teljességében igyekezett magáévá tenni és talentumával gyarapítva továbbadni.
Lendületet, szellemi lendületet hordozott – írta róla Tallósi Béla.
Így igaz. Lelki lendülettel élt és alkotott, valahányszor kézbe vette ecsetét. Szinte izzott a vászon, miután ecsetvonásai nyomán lelkének vérszín cseppjei vászonra lehelve új életre keltek.
Újra Tallósi Béla szavaival élve: „A vér színével olyan intenzitást vitt vászonra, amely elől nem lehetett csak úgy tovább menni, s amely erősen beleégett a tudatba. Kiáltott magáért. Vásznainak jellegzetes piros és sárga lendületével felismerhető, összetéveszthetetlen.”
Főiskolai tanulmányait 1978 és 1984 között végezte a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán, grafika szakon Orest Dubay osztályában.
Pozsonyban élt, ahol kezdetben szabadfoglalkozású művészként kereste az érvényesülés lehetőségét. Ebben az elnyert ösztöndíjak is segítségére voltak, mint például Szlovák Képzőművészeti Alap, az 1987-ben elnyert kétéves Ľudovít Fulla-ösztöndíj, illetve a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap.
Alkotásai több magán- és közgyűjteményben szerepelnek (Pozsony Város Galériája / Galéria mesta Bratislavy, DMM Komárom, a losonci Nógrádi Galéria, a dunaszerdahelyi Kortárs Művészeti Galéria, Slapansky Galéria / Galerie Slapansky, München, Danubiana, Muelensteen ArtMuseum és mások…)
Munkásságát kiállítások hosszú sora fémjelezi. Egyetemi tanulmányait befejezve szinte majdnem minden évben volt egyéni vagy csoportos kiállítása, ezek számát felsorolni is hosszú volna, jelentőségüket pedig a művészettörténet feladata méltatni.
Könyvek lapjain napvilágot látott illusztrációi olvasók ezreinek szereznek örömet.
Ki is volt valójában Fodor Kata, saját maga számára s mindazok számára, akik közvetlenül vagy akár közvetve, képein keresztül részévé váltak annak a teljességnek, melyet életével s festményeivel egyaránt nyújtott?
Merüljünk bele expresszív, oly gyakran talán iróniával is dúsított alkotásain keresztül lelki, szellemi életének mikrohullámaiba, hogy megtaláljuk egyéniségének mozgató energiáját, hogy megismerjük a teljes Embert és a nagyszerű Művészt.
Fodor Kata a festészetben találta meg azt az önkifejezési módot, amely által a világot látja és láttatja. Festményeiből tüzes színekben összpontosuló hatalmas energia árad. A piros árnyalatai a nőiség ezernyi formáját szimbolizálják. Lágyan ringatnak, akár az anya, vagy csábítóan égetnek, mint a tüzes szerető – jellemezte őt nemrég Erika Okruhlicová.
A művész műveiben nem csupán saját érzés- és hangulatvilágát jeleníti meg, hanem a nézőben is rezonálni kíván a formák és színek által. Képeinek lényegi eleme az emberben való hit, hit a bennünket mindig új célok felé terelő energiában. Művészetéből sugárzik a meggyőződés, hogy a világot belső tűzzel, a jóba vetett hittel kell szemlélnünk, hiszen a láng ott pislákol mindenben és mindenkiben, csak fel kell fedezni.
Végszóként pedig köszönet.
Köszönet Fodor Katának, hogy kortársként itt élt és alkotott közöttünk, s hogy gazdagított közösségeket, egyéneket egyaránt. Köszönet a lángért, amit nem hagy bennünk kialudni. Élete az alkotásaiban, a nekünk átadott lángocskákban lobog tovább.
A Fodor Kata festőművésznőnek, grafikusnak, illusztrátornak ítélt posztumusz Mikola Anikó-díjat a kuratórium az őt itt képviselő Eva Machajdíkovának, Fodor Kata leányának nyújtja át, ezzel is felvértezve őt a feladattal, hogy édesanyja életművének méltó őrzője, ápolója és követője legyen.

A díjátadás után

Balról: Haraszti Mária író, kiadó; az ANIMA Társaság elnöke * Molnár Éva, a díjazott nővére * Eva Machajdíková, a díjazott leánya * Farkas Lajos képzőművész, Fodor Kata élettársa * Csanaky Eleonóra, a Mikola Anikó-díj kuratóriumának elnöke
 Az oklevelet és a tárgyi díjat, a vágsellyei Csillag András szobrászművész alkotását, egy nőalakot ábrázoló szobrot Haraszti Mária adta át a következő szavakkal:
Kedves Éva, tisztelt rokonság, kedves vendégek!
Hadd vegyem kölcsön Farkas Lajos levélben küldött szavait: „Akik közelebbről ismerhették, tudhatják, milyen összetett személyiség lakozott Fodor Kata kislányosan ártatlan, huncut, olykor vadóc tekintete mögött.
Mindeneken túl, még harcos aktivistája is volt a cseh–szlovák–magyar egyetemes értékek egyenrangúságának kölcsönös elismertetésében.”
Életműve előtt tisztelettel adózva nyújtom át a díjat.

Az ünnepség műsorvezetője a Mikola Anikó-díj Kuratóriumának elöke, Csanaky Eleonóra volt. Juhász Katalin, az MKKI munkatársa a szlovák vendégek számára tolmácsolta az elhangzottakat.

Az esemény védnöke Dolán György képzőművész, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának elnöke volt.

A díjátadó hangulatát Kiss Helga előadóművész versmondással és énekkel emelte.

Az eseményt megtisztelték jelenlétükkel a hazai diplomáciai, politikai és művészeti élet jeles személyiségei, valamint a  sajtó képviselői is.

A rendezvény a Szülőföld Alap támogatásával valósulhatott meg.

Fotók: Horváth Zsófia

Szerző: Haraszti Mária

Az ANIMA Társaság alapítója és elnöke