A Pátria Rádió FB-oldlaán jelent meg az alábbi írás, reakcióként a Nagy Zsófia Új Szóban közölt írására (Újracsomagolt nacionalizmus? A gombaszögi kettős beszédről) keletkező vitára.
Öntsünk hát tiszta vizet a (tiszta) pohárba
avagy: miért is nem voltunk Gombaszögön
Egy barátom hívta fel a figyelmemet Erasmus és Luther – írásos – vitájára, azt olvasom legalább olyan élvezettel, mint amilyennel a karlsruhei német alkotmánybírók egyes döntéseit, vagy amilyen élvezettel nézem Zbyněk Kubáček matematikai analízisről szóló előadásait (sok más, magyar szerző mellett), alapvetően azért, mert fundamentális kérdéseket boncolgatnak. Olyanokat, amelyektől a mai, társadalomalakító közbeszéd fényévnyi távolságra áll, ezért vagyunk körülvéve rossz, szakmaiatlan döntésekkel, ezért van ma olyan közhangulat, amilyen, s ezért keresi mindig s mindenki a hibát másban s várja a megváltást mástól.
Ebbe az olvasmányélménybe ütött bele derült égből villámcsapásként egy szöveg, amelyre, bár nem szokásom, válaszolnom kell. Nem azért, hogy a szöveg szerzőjének megváltoztassam a véleményét az általam vezetett intézményről, ilyetén ambícióim nincsenek. Kénytelen vagyok reagálni, mert az utókor megítélése szempontjából nem mindegy, mi marad hátra, minek alapján döntik el majd gyermekeink, unokáink, mivel is múlattuk itt az időt a 21. század elején, amikor a közbeszéd úgynevezett alapvetésekről szólna – magyarul: értékek – mégsem arról szól. S az sem mindegy, hogy egy posztíró fesztiválszervező egyéves kommunikációs kényszer melletti „nincs itt semmi látnivaló“ típusú hozzáállása után az ember az illető posztjának egy bekezdésében legalább két komoly CSÚSZTATÁST és két nyilvánvaló HAZUGSÁGOT talál. Mégpedig úgy, hogy a bejegyzés tartalmát tekintve annak értelmezési tartományát nem befolyásolja, nem jelent érvet és nem jelent semmiféle „bizonyítékot“ a cikk valódi célját tekintve.
Csak úgy MELLESLEG csúsztat és hazudik. De a „mellesleg“ is károsítja a közbeszédet, arra romboló hatással van, főleg, ha hivatkozásképpen további hozzászólók, vitapartnerek esetleg tényként (hiszen leíratott) kezelik.
Nézzük a kifogásolt bejegyzés intézményünkre vonatkozó részét:
„A Pátria Rádió, melynek műsoridő bővítéséért és intézményként való megerősítéséért magam is küzdök, az általa kínált program bizonyos elemeinek szakmaiatlan és egyoldalú megközelítése miatt, a magyarországi megosztó témák (előzetes megegyezésünk felrúgásával) történő importálása miatt kapott BELSŐ, jóindulatú kritikát. Ők ebben politikai potenciált látva ellenünk felhasználták. Még a köztársasági elnök asszony látogatását is megpróbálták elszabotálni, de ez szerencsére nem sikerült nekik. Nem a témák elől bújtunk el, hiszen épp a cikkben leírt MTA vita volt az, amit a Pátria távolmaradása ellenére mégis megszerveztünk.” Ezt írja Orosz Örs egy FB posztban, csak úgy, mellesleg, hiszen nem velünk, hanem egy esszé szerzőjével vitatkozik valami egészen másról.
Első számú hazugság
A köztársasági elnök asszony látogatásáról és annak szabotálásáról.
A köztársasági elnök munkatársaival még a kampány során megegyeztünk, hogy választási győzelme esetén exkluzív interjút ad a Pátria Rádiónak (hozzáteszem, a második körben ezt a felkérést megkapta az ellenfele is). A munkatársak, időközben az elnöki iroda alkalmazottai, és a Pátria igazgatója között tehát zajlott egy egyeztetés az interjú időpontjáról, a témakörről és a fordítás megoldásáról, ahogyan ez a hasonló interjúknál szokás. S bár tavasszal jeleztük a fesztiválszervezőnek, hogy Gombaszögön is készülhet ez a felvétel, a távolmaradásunk után ez az opció tárgytalanná vált. Az elnöki iroda tehát jelzett egy terminust a Pátria-interjúra, s közben visszaigazolta az elnök asszony gombaszögi látogatását. Eddig a hivatalos menet.
A csavar most jön. Amikor július elején (a döntés, hogy nem megyünk Gombaszögre, június 26-án született meg, és a Pátria nem hozta nyilvánosságra) a sajtó egy része arról érdeklődött, miért nem leszünk ott Gombaszögön, az elnöki iroda kommunikációért is felelős munkatársai velem is beszéltek. S e beszélgetések során merült fel a kérdés, nem volna-e okosabb, ha az elnökasszony lemondaná a gombaszögi útját. Hangsúlyozom: nem mi vetettük fel, csak kérdést kaptunk. A válaszunk egyértelmű volt, és szeretném, ha a kedves fesztivál főszervező felírná a noteszébe, mert szó szerint a következő hangzott el: „Az elnökasszony gombaszögi látogatása nem a fesztivál, hanem a szlovákiai magyarság felé irányuló pozitív gesztus. Az út lefújása nem a gombaszögi rendezvény, hanem a szlovákiai magyarság irányában lenne rosszindulatúnak tekinthető lépés, kérem, ne is gondolkodjanak ezen a lehetőségen!“ Ezt szó szerint így mondtam el három befolyásos munkatársnak, köztük kettő olyannak, akiknél eddigi évtizedes együttműködésünk (a sajtóban) s eddigi vitáink (a zöld politikával kapcsolatban) megalapozták azt a kreditet, amelynek köszönhetően egy kezdő államfői csapat negatív válaszom esetében félútról fordította volna vissza az elnöki kocsisort.
Tehát, Orosz Örs állításával éppen ellentétesen szakmai és emberi kapcsolati tőkénket annak érdekében vetettük be, hogy Zuzana Čaputová ott legyen Gombaszögön.
Annak ellenére, hogy a köztársasági elnöki interjúnk a gombaszögi rendezvény előtt hangzott el, majd átvette a Rádiožurnál, s tőle a hírügynökségek és néhány sajtótermék, a látogatás napján Zuzana Čaputová útjáról Gombaszögön beszámoltunk hír, tudósítás, kisriport formájában és a fesztiválról készített kisdokumentumunk több mint egyharmadát szenteltük ennek az útnak.
Miért nem akartuk, hogy Zuzana Čaputová lemondja az utat?
Először is azért, mert nem vagyunk aljasak. Egy ilyen lépést emberként és intézményvezetőként is aljasnak tartanék, teljesen függetlenül attól, hogy a fesztiválszervezővel tíz éve tartó együttműködésünk mélyponton volt éppen.
Másodszor azért, mert minden ellenkező híreszteléssel és pszeudoújságírói megállapítással ellentétben nem csináljuk a politikát, hanem tájékoztatunk róla. Az elnökasszony útjának elszabotálása nyílt politikacsinálás lett volna.
S harmadszor: a második pontból kifolyólag, ha politikacsinálásba kezdtünk volna pont egy látványos és igenis fontos politikai gesztus kérdésében, akkor joggal háborodtak volna fel a Hallgatóink, s ez a Pátriának megérdemelt reputációs gondokat okozhatott volna.
De alapvetően az aljasság elutasítása az, ami a mai napig motiválja a magyar közszolgálatért gályázók munkáját nap mint nap.
A második számú hazugság
„Ők ebben politikai potenciált látva ellenünk felhasználták”
Hogy a Pátria Rádió csapata keres-e bármiben is politikai potenciált, azt nem boncolgatnám, nem keres, de hitvitákat nem folytatok. Hogy mennyire hazug ez az állítás azt három, komoly és leellenőrizhető tény bizonyítja:
1. Bár a fesztivál főszervezőjével folytatott június 25-ei megbeszélést követően közöltük, nem megyünk, úgy láttuk helyesnek, hogy a tábor további programját nem a mi dolgunk kommunikálni. A rádió a Gombaszögre tervezett adásaiból egy híján mindegyiket elkészítette (A szabadság harminc árnyalata című, a 89-es események évfordulójára készült sorozatban). Tudtuk, hogy elhangzik majd a kérdés, miért maradtunk távol. Erre a rádió részéről egy visszafogott mondat került nyilvánosságra, amely szerint nem egyeztünk meg a műsorban, így nem megyünk. Nem boncolgattuk, nem panaszkodtunk, nem kampányoltunk, ennyit mondtunk, semmi többet. (hogy a kocsmai pletykák mit tartanak számon, nem érdekel, akkor a tábor szervezőjének nem formális kommunikációját is szétszedhetnénk, nem tesszük). Ehhez tartottuk magunkat egészen Szalay Zoltán kérdéséig, aki a riportját készítve reakciót várt (tehát kérdést tett fel) arra is, hogy a fesztiválszervező személyes támadásnak minősítette a lépésünket. Paranoiával és a a szövegértés hiányával nem az újságírónak kell foglalkoznia, arra más szakmák vannak, szólt a reakció.
2. Bár nem mentünk el Gombaszögre, annak minden napjáról egy közszolgálati médium gyakorlatával összhangban tudósítottunk, a televíziós magazinok egyik részét kizárólag Gombaszögnek szenteltük. Sőt, a fesztiválszervező civil szervezet egyéb rendezvényeiről is beszámoltunk az elmúlt egy évben, csak az országzászló négy műsorunk témája volt. Így viselkedne egy olyan intézmény, amelyik politikai potenciált lát egy rendezvényen való részvétel elutasításában?
3. Tavaly szeptemberéig túl sok információs zörej volt a közbeszéd-buborékban Gombaszög és a Pátria kapcsán. Csak hogy szeptemberben, amikor egy éppen alakulgató párt még nem elnökének megjegyeztem, hogy ideje volna megírni, miért is nem voltunk Gombaszögön, elfehéredett kissé. Nem írtam meg, nem akartam politikacsinálóként belerondítani egy alakuló párt dolgaiba, a pártról meg a politikai publicisztikánk éppen eleget értekezett. Majd decemberben, amikor nagyban zajlott a kampány, sem írtuk meg, miért nem voltunk ott, hiszen a fesztivál programját – a tervezettet és a megvalósultat – kommunikálja annak szervezője, ez nem a mi dolgunk. Kampánytémává pedig nem akartunk silányulni, ennél a szlovákiai magyar rádiózás még mindig egy kicsit többet ér, nemde?
Most pedig jöjjenek a csúsztatások: magyarországi, megosztó témák importálása akkor baj, ha a Pátria egy nagyon pontos keretbe foglalva, az MTA mellett meghívva a Szlovák Tudományos Akadémia alelnökét, az illetékes magyar tárcavezetőt, vagy pl. egy tanszékvezetőt a Comeniusról a kutatás szabadságáról értekezett volna. De ha a fesztivál mégis megcsinálja, akkor már nem baj?
Amikor egy agyonszabályozott közrádió patikamérleggel adagolt információit szakmaiatlannak és kiegyensúlyozatlannak nevez egy fesztiválszervező, az netán etalon? Ha egy egykori külföldi tudósítót hívunk meg Csernobilről beszélni és annak vitapartnere (maga is rengeteget publikált a témáról, ja, és végül ott volt Gombaszögön!) egy liberálisnak mondott újságíró, az szakmaiatlan? Amikor alapvető kérdésekről (lásd Erasmus-Luther, ugyebár) egy püspök beszél, az kiegyensúlyozatlan? Vagy amikor egy szociológus azért ír egy pamfletet, mert igenis érdekli, hogy vannak-e nemzeti karakterológiák, és az identitásvállalás szabadságáról, a magyarságról szóló blokk egy részeként szerepelne, az elfogadhatatlan? Rendben van, ha az. De akkor ezt ki kell mondani (nem nekünk, a mi műsoraink elkészültek, lementek), hanem annak, akinek vállalhatatlan.
Ugye, ezzel szemben évekig volt együttműködés a fesztivál és a rádió között. Ez az együttműködés nem arra az alapra épült, hogy „van egy tömegrendezvény, amelynek reflektorfényébe kuncsorognánk be magunkat”, hiszen akkor is ott voltunk, amikor nem volt 20 ezer szállóéjszaka és negyven koncert, amikor a fesztivál még a művtáborok hagyományában volt domináns és nem a fesztiválműsorokban. Jöttünk egy olyan branddel, amely mögött még mindig van cca. 150 ezer hallgató, egy olyan branddel, amelynek köszönhetően a közéleti műsorok nagyjából 25-40 ezer emberhez jutottak el, az ismétléseket nem is számolva. Ezzel szemben a fesztivál közélet iránt érdeklődő látogatóit százakban lehet mérni (láttuk, más sátrában, sajátunkban is). S mindemellett soha, de soha nem néztük meg előre, milyen műsora lesz a fesztiválnak, mert a szervezőben partnerként megbíztunk. Vajon nagy pofátlanság lett volna egy tájainkon domináns brandtől, ha esetleg mi kifogásoltunk volna valamit – amit nem tettünk? (a közszájon forgó vita egyik hozzászólója ezt kéri rajtunk számon)
S végül: Gombaszög ellentáborára is meghívtak. Nem mentünk. Nem azért, mert a szervezőknek büdös lett volna a szája, hanem azért, mert mi a kipróbált, általunk már ismert rendezvény mellett tettük le a garast, biztosítva látva azt, hogy egy sokszínű, a bőség zavarával is küzdő rendezvényre megyünk.
Villámcsapásként ért Orosz Örs idézett bekezdése azért is, mert januárban meghívott az idei (sajnos, és ezt komolyan gondolom, sajnos, nem valósult meg) rendezvényre. Jött a Covid, és nem beszéltünk róla tovább. Csak azt nem értem, hogy az partner, aki politikai potenciált látott az elmaradásában, elszabotálta volna a rendezvény tavalyi legfontosabb műsorát és kiegyensúlyozatlan, szakmaiatlan műsort kínált fel, jóindulatú belső figyelmeztetést nem fogadott el, miért lett volna az idén elfogadható? Ha tavaly egy médiavitában egy (általunk nem sokra tartott) szereplő a Pátria 2018-as helyének szenteltvízzel való kitisztítását hiányolta, az idén meglett volna mellettünk?
Van egy francia mondás, mely szerint „revenons à nos moutons” – térjünk vissza a báránykáinkhoz, azaz: térjünk vissza az elejére. Gombaszög egy fontos tömegrendezvény. Soha nem kételkedtünk abban, hogy értékmentő és értéktovábbító funkcióval bír. Tevékenysége kapcsán sosem volt kritikus a publicisztikánk, és rendezvényként minden konfliktusunk ellenére médiumhoz illő módon kezeltük. Nem viselkedtünk a rendezvénnyel szemben aljas módon. Partnerek voltunk. Lehet, hogy lezajlott egy válóper, lehet, hogy csak törzsi villongás, nem érdekes. Azt viszont elvárhatjuk, hogy senki ne hazudjon rólunk, még ha annyira igaznak is érzi mindazt, amiért kiáll. A legszentebb cél sem szentesíti a hazugságot!
Az említett Erasmus-Luther vitának egyik érdekessége, hogy Erasmus mindig nagyon hosszan és körültekintően válaszolt Luthernek, s bár sokszor kifogásolta tanait, viselkedését, mindig barátságos vitatkozóként írt. A levelezésben van egy mondat, amit parafrazálva ismertetnék csak, s amire Erasmus Luthert figyelmezteti. Jómagam pedig a rólunk, de egyéb dolgokról szóló kommunikáció kapcsán is szeretnék nem belső, hanem nyilvános, de valóban jóindulatú és mérsékelt módon élni Erasmus szavaival: „ne csak a téged dícsérő szavakat halld meg!“
Tisztelettel:
Lovász Attila
Kiemelt kép forrása: hirado.hu