Forgószél

Kultúrával az akadályok ellen

2014. november 7. péntek

Haraszti Mária

Megszületett: 1896 Németh-Šamorínsky István (Németh István László) (1896. szeptember 9. Somorja - 1975. január 31. Pozsony) zeneszerző, orgonaművész, zenepedagógus. Előbb Budapesten, a Zeneművészeti Főiskolán Bartók Béla és Weiner Leó tanítványaként tanult zongorázni, hegedülni, illetve zeneszerzést. Később Bécsben végzett zongora- és orgonaszakot (1923), Budapesten tanári oklevelet szerzett (1924). 1921–1942-ben a pozsonyi Városi Zeneiskola tanára, 1921–1953-ban a pozsonyi Szent Márton-dóm orgonistája. A II. világháború után a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola oktatója, docense (1953). A két világháború között tevékenyen részt vett a szlovákiai magyar zenei életben, karnagya volt a Toldy Kör férfikarának, majd a Bartók Béla Dalegyesületnek. Zeneszerzőként száznál több egyházi, ill. vokális, szóló- és kórusművet, orgonadarabokat írt. Az 1950-es évektől különböző szlovákiai magyar együttesek (Népes, Ifjú Szivek, Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara) számára is komponált. Szlovákia szerte több mint 30 orgonát épített fel. Tankönyvet is írt A szlovákiai magyar zenekultúra mérlege (1941) címmel.; 1939 Platzner Tibor képzőművész, grafikus, karikaturista, jelmeztervező, könyvillusztrátor, több mint 30 évig a komáromi Magyar Területi Színház (ma Komáromi Jókai Színház) díszlettervezője. Szőgyénben született 1939. szeptember 9-én. A nyitrai Pedagógia Főiskolán szerzett oklevelet szlovák–rajz szakon 1959–1963 között, képzőművész tanára Ľudovít Jelenák volt. 1963–1965 között a főiskola oktatója. 1965–1990 között a komáromi Magyar Területi Színház díszlet- és jelmeztervezője. Meghalt: 2000. december 31.
Tóth László: Fehéren fehér
(readymade) Hommage à P. T. – Halálának 15. évfordulóján fehéren fehér mintha platzner tibor festette volna a semmi vásznára mintha egy kósza árny futna a homályban sereglőkkel majd leül a számára kimért idő szirtjének szélén egy szelíd mosolyt ken szét szakállán két részre osztja a teret nem szól csak néz ránk valahonnan a nézésen túlról s ez beszédesebb minden szónál fehéren fehér mintha ecsetje misézne a természet szentélyének pop-art díszletei között majd belehunyorint a kihűlt végtelenbe ahol útja szakadatlan fut tovább (2015. december 31.); 1956 Szabó Imre orgonaművész 1956. szeptember 9-én született Érsekújvárott. Orgonatanulmányait Baróti Istvánnál kezdte magánúton Budapesten, majd Pozsonyban folytatta, ahol a Zene-, Dráma- és Filmművészeti Főiskolán Ferdinand Klinda tanítványaként szerzett diplomát. A főiskola elvégzése után két évig mint a Szlovák Zenei Alap ösztöndíjasa Ivan Sokol vezetésével tanult tovább. Több hazai és nemzetközi zenei verseny díjazottja. 1979-ben elnyerte a Prágai Tavasz Nemzetközi Orgonaverseny 3. díját, 1983-ban a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Orgonaveresenyen a kortárs zenemű legjobb előadásáért járó különdíjat. Ugyancsak 1983-ban első helyezést nyert a pöstyéni Nemzeti Orgonaversenyen valamint a trencséntyeplici Fiatal Művészek Fesztiválján a zenekritikusok díjával tüntetik ki. Rendszeresen koncertezik, hazai fellépései mellett többek között Magyarországon, Csehországban, Németországban, Franciaországban (Párizs, Notre-Dame; Toulouse, St. Sernin), Angliában, Svédországban, Svájcban (Lausanne, Cathédrale), Ausztriában, Romániában, Lengyelországban adott hangversenyeket. Repertoárjában fontos helyet foglalnak el J.S.Bach, Liszt Ferenc és a francia romantikus orgonairodalom alkotásai. Számos hanglemez-, rádió- és televiziófelvételt készített. Kezdeményezője és művészeti vezetője a pozsonyi Szlovák Rádió már hagyományos orgonahangversenyeinek. A pozsonyi Szlovák Filharmónia új orgonája hangképének tervezője. 1988 és 2003 között a pozsonyi Konzervatórium, 1995-től a pozsonyi Zene- és Drámaművészeti Főiskola orgonatanára, ahol jelenleg főiskolai docens. Több hazai és nemzetközi zenei verseny díjazottja, számos felvétele jelent meg; szakértőként részt vett orgonák építésének és restaurálásának munkálataiban.