(…) „Az egyik az értelmiségi által megfogalmazott gondolatok hatásának a viszonya a gyakorlati életben megszerezhető hatalomhoz. Kisebbségi viszonyok között nem kivételes, hogy az értelmiségi értékrend összemosódik a szervezeti formájú hierarchiával. Ennek az a következménye, hogy a hatás és a hatalmi befolyásolás határai elmosódnak, és már nem tudjuk, hogy az érvek eszmei súlya, avagy a politikai tevőképesség személyes megtestesülése-e az, amely rangsorolja az egyéneket? A másik következtetés azzal a beidegződéssel kapcsolatos, miszerint az értelmiségi népe lelkiismerete kell, hogy legyen. Ha ezt elfogadjuk, akkor elkerülhetetlen az intellektuális átlátásnak morális küldetésként felfogott összekapcsolása a pragmatikus feladatokkal. Az a benyomásom, hogy sem én, sem a szlovákiai magyar értelmiségiek többsége nem jutottunk előbbre ezeknek a dilemmáknak a megoldásában. Kivéve persze azokat, akik a kisebbség „szolgálatára” tették fel az életüket. Ez biztosan istennek tetsző cselekedet volt részükről, csupán értelmiségi státusuk – mégpedig annak egyik legfontosabb funkciója: az aktualitáson túlmutató eszmék felmutatása – veszett el közben.” (…)
A teljes írás ITT.