Nagyszerű interjú a megszűnő Oroszlános Udvar kulturális portál szerkesztőjével, Péntek Orsolya íróval LAKNER DÁVID blogján.
„A háttérben azonban sokkal nagyobb gond is van: a politikusok nem értik, hogy a támogatást nem a saját preferenciáik és ízlésük szerint kellene visszaosztatni a szervezeteken át művészeknek, hanem ezt valóban független szakmai bizottságokra kellene bízni. Nem kellene beleszólniuk a kultúratámogatásba. Semmi közük hozzá, hogy ki kap pénzt. Nem a saját pénzüket osztják ugyanis, hanem az adózókét. És ezt huszonnégy éve nem értik meg. Az viszont a művésztársadalom hibája, hogy képtelen kitermelni a független szakmai szervezeteket, hiszen minden egyes döntnök pártpreferenciája közismert ebben a körben. Csak hát ugye a megélhetésért valahová tartozni kell.”
„Képtelenségnek tartom, hogy csoportvéleményt képviseljek, úgy gondolom, hogy felnőtt emberré akkor válik valaki, amikor képes az indulatain, egyéni sérelmein, családi traumáin, a gyerekkori verekedéseken és ifjúkori esetleges megaláztatásain felülemelkedve, józanul nézni az ország ügyeit, bizonyos dolgokban X-nek, másban Y-nak adva igazat – ami természetesen nem azt jelenti, hogy valakinek ne legyen politikai preferenciája. Legyen. Csak az a baj, hogy mi, magyarok mintha nem tudnánk elfogadni azt, hogy a „másik oldaliaknak” is jogosak a sérelmeik, hogy ők máshogy látják az ország vagy adott esetben a kultúra helyzetét. Rögtön hazaárulózunk, fasisztázunk, anyázunk. Alapból hülye, aki nem úgy gondolkozik, mint én. Közben dehumanizáljuk is a másikat: aki másik oldali, az feltétlenül ostoba, bűnöző, számító, ingyenélő és rosszat tesz az országnak. Ez szerintem óvodai szint.”