2013. március – Oldal 2

Megszületett: 1952 Varsányi Mária színész, segédrendező Rimaszombatban született. Füleken érettségizett 1971-ben. 1972-től a Magyar Területi Színház, illetve jogutódja, a Komáromi Jókai Színház tagja, 2021-től örökös tagja lett. Megszakítás nélkül negyven évet töltött el a színpadon. Színészi pályája izgalmas színfolt a szlovákiai magyar színházi palettán. A hamvas kislánytól a manipuláló bírónőig talán nem volt karaktertípus, amit ne játszott volna el, s ez a sokszínűség színészi eszköztárának gazdagságáról árulkodik. Szerepeit a kezdetektől fogva áthatja egy mély emberség, amely nemcsak a színpadon volt jellemző rá, hanem a kulisszák mögött is, hiszen hosszú évekig volt társulatvezető a színházban, és teljes erőbedobással képviselte a kollégákat, védelmezte a pályakezdő színészeket. Kisebb szerepeket játszott szlovák és magyar filmekben; a pozsonyi rádió magyar adása hangjátékainak állandó szereplője. Kabaré- és esztrádműsorokban, irodalmi összeállításokban is gyakran fellépett. „Mindig a szerep volt a legfontosabb, majd az, hogy ki írta a darabot, végül pedig, hogy ki rendezte. Imádtam Nyilas Misit játszani a Légy jó mindhalálig című színműben. Akkor még nem volt divat gyermekszereplőt hívni. Nadrágszerepet kaptam. Lekvár Peti sikere után azt mondták, miattam tűzte műsorára a darabot a színház. Abban a szezonban Nyilas Misiért megkaptam az évad legjobb alakítása díjat. Mekkora esemény volt a hetvenes évek közepén, hogy a Film a divadlo című újság is írt az előadásról! Konrád József rendezte” – mondta egy interjúban Bárány Jánosnak. Főbb színházi szerepei: Nina (Dávid Teréz: Időzített boldogság); Peti (Sármándi Pál: Peti kalandjai); Edit (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai); Viola (Illyés Gyula: Dupla vagy semmi); Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig); Duszja és Tánya (Alekszej Nyikolajevics Arbuzov: Tánya); Page Anna (William Shakespeare: A windsori víg nők); Rousana (Carlo Goldoni: A hazug); Maria Antonovna (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); Ifj. Faggyú Bertalan (Batta György: Töklámpás); Vak lány (Peter Kováčik: A Zöld Fához címzett fogadó); Szemérmetes Erzsók (Simon István: Szélestenyerű Fejenagy és a többi tisztességesek); Noszlám (Kmeczkó Mihály: Harc a kutyafejűekkel); Czinka Panna (Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig); Lucy (Bertolt Brecht: Koldusopera); Gianna (Carlo Goldoni: A legyező); Fanka (Ivo Bukovčan: Mielőtt a kakas megszólal); Gyöngyi (Osvald Záhradník.: Utóirat); Tuzza (Luigi Pirandello: Többgyerekes agglegény); Dunyasza (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Henriett (Jókai Mór: Fatia Negra); Izidóra (Katona József: Bánk bán); Boglárka (Lovicsek Béla: Végállomás); Lady Jane (Twain Mark: Koldus és királyfi); Balsy Flóra (Csiky Gergely: Nagymama); Arabella (Sütő András: Káin és Ábel); Mariska (Szép Ernő: Vőlegény); Heléné (Eugene Labiche: Olasz szalmakalap); Bábjátékos (weöres Sándor: A holdbéli csónakos); Kati (csurka István: Házmestersirató); Szakácsnő (tadeusz Rozewicz: Fehér házasság); Kölyök (Horváth Péter–Sztevanovity Dusán–Presser Gábor: A padlás); Claire (Eisemann Mihály: Fekete Péter); Mariska (Örkény István: Tóték); Dorine (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Hrehorowiczovna (Spiró György: Imposztor); Polina Andrejevna (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Jozefin (Eisemann Mihály: Fiatalság, bolondság); Arina Pantalejmonovna (Nyikola Vasziljevics Gogol: Háztűznéző); Melitta (Vas István–Hubay Miklós–Ránki György: Egy szerelem három éjszakája); Mutatványos (Michel de Ghelderode: Barrabás); Szomszédasszony (Federivo García Lorca: Vérnász); Kömény Zsuzsa (Jókai Mór–Darvas Ferenc–Várady Szabolcs: Gazdag szegények); Anya (Jon Fosse: Őszi álom); Marosiné (Molnár Ferenc–Zerkovitz Béla–Kellér Dezső: A doktor úr); Özvegy Szunyogné (Gárdonyi Géza: A bor); Maude Melrose (Noel Coward: Forgószínpad); Theiresziász (Szophoklész: Antigoné); Sostrata (Nicolo Machiavelli: Mandragora); Kömény Ignácné (Tamási Áron: Énekes madár); Florence (Ken Ludwig: Primadonnák); Anfisza (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Agnese (Vajda Katalin–Fábri Péter–Valló Péter: Anconai szerelmesek); Bíróné (Móricz Zsigmond: Sári bíró); Wolmuth Judit, aki egy humán erőforrás (Szász Péter–Aldobolyi Nagy György– Verebes István: Whisky esővízzel). – Díjak, elismerések: Magyar Színházak XX. Kisvárdai Fesztiválja, Életműdíj, Kisvárda, 2008; Pro Urbe-díj, Komárom, 2012. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002).; 1953

Barak László Költő, publicista, szerkesztő. Muzslán született, a kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett (1973). 1973–1977 között a Szabad Földműves szerkesztője, 1978–1989-ig a dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ munkatársa. 1989 decemberétől a Nap című lap szerkesztője, 1992–1995 között főszerkesztő. A dunaszerdahelyi Nap Kiadó igazgatója; 2008-ig több ízben is a Csallóköz hetilap lapigazgatója. A Paraméter hírportál társtulajdonosa. Publicisztikája is jelentős. – Kivette a részét a helyi, regionális és országos közéletből.

A 80-as években szervezőként is több rendszerkritikus aláírásgyűjtő akcióba kapcsolódott be. Alapítója volt a Független Magyar Kezdeményezésnek, részese volt a kommunista rendszer struktúrái lebontásának.; 1967 H. Nagy Péter magyar irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, egyetemi oktató Budapesten született. 1986-ban érettségizett a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban Budapesten. 1991–1997 között az ELTE Bölcsészettudományi Kar magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója volt. 1992–1997 között az ELTE BTK összehasonlító irodalomtudomány szakán tanult. 1992-től az ELTE BTK esztétika szakos diákja. 1997–2000 között az ELTE BTK Irodalomelmélet PhD kurzusán vett részt. 2006-tól a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén folytatta PHD-tanulmányait, Ady Endre költészetéről szóló doktori értekezését 2010-ben védte meg Pozsonyban. 2022-ben habilitált a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán. 1994 óta tagja a József Attila Körnek. Egy évvel később az Ady Endre Kutatócsoport tagja lett. 1996–1999 között a Vár ucca 17. szerkesztőjeként dolgozott. 1996–2008 között az Iskolakultúra rovatvezetője volt. 1997–2003 között a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának modern magyar irodalomtörténeti és irodalomelméleti tanszékén dolgozott tanársegédként. 1998 óta a Thélème munkatársa, valamint a Szép Literatúrai Ajándék főmunkatársa volt. 1999 óta a Prae szerkesztője. 2006-tól 2008-ig a Konstantin Filozófus Egyetem kutatója, jelenleg a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának oktatója a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken. Az Opus és a Partitúra alapító szerkesztője. Az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport alapító tagja. 2016 óta az Eruditio – Educatio főszerkesztője. Kutatási területe a modern irodalom, a kortárs irodalom, az irodalomelmélet, a popkultúra, valamint a tudományos népszerűsítő irodalom. Ady Endre művei kritikai kiadásának egyik szerkesztője volt.

AnimaPortál

Hónap: 2013. március

Fazonigazítás a Limes Galériában

Könyves vasárnap Szencen

Paripám csodaszép Pejkó

Lukács Csaba előadása a Csemadokban

A nőké a főszerep – Irodalmi Szemle lapbemutató

Kisebbségi kompetenciák Somorján

Music among Piaroa Indians

Kovács László történész előadása Szencen

M. Nagy László fotói Budapesten

Átadják a Threton-gyűrűt

FENNTARTÓ