2012. augusztus 31. péntek

Szeptemberi horoszPókok

Forgószél

Szabadfogású számítógép – pályázat fiataloknak

2012. augusztus 31. péntek

Haraszti Mária

Szabadfogású számítógép – pályázat fiataloknak

Meghalt: >>> 2019 Bodonyi András zenész, zeneszerző, népdalgyűjtő és pedagógus életét és munkásságát a magyar kultúra, a zene és az oktatás iránti elkötelezettség határozta meg, egész életét végig kísérte a muzsika. 1947. augusztus 4-én született. Tesmagi ácsmester nagyapja adta az ötéves Bandi kezébe a hegedűt, és ezzel megpecsételődött sorsa is. Volt tornatanár és alsótagozatos tanár, nevelő, népművelő, kultúrház-igazgató, zenetanár, vállalkozó, üzlettulajdonos, színházi ember, de mindig ott volt neki a zene. Éveken keresztül volt a Csavar Színház tagja, zenei vezetője, munkatársa és zeneszerzője, de dolgozott a Soproni Petőfi Színháznak is zeneszerzőként. Pedagógusként az Ipolybalogi és Ipolysági Művészeti Alapiskolában is találkozhattunk vele. De az ország egész területén láthattuk, hallhattuk, csodálhattuk. Aktív népdalgyűjtő volt, aki a felvidéki és Ipoly menti hagyományok megőrzésén fáradozott. Zenélt lagzikban, fesztiválokon, tábortűznél, színházi előadásokat kísért hegedűvel, gitárral. „Muzsikált lagzikban, klubokban, táborokban, folklórfesztiválokon, kocsmákban, tantermekben, színpadon, a szabad ég alatt – tánchoz, mulatsághoz, tanuláshoz, színházi előadáshoz húzta, vagy pengette. Az eredeti szerelem a hegedű, de gitározik, citerázik, énekel is. Az ipolybalogi iskola volt az első munkahelye, Ipolyszécsénykén az a kihívás vonzotta, hogy cigánygyerekeket tanítson, természetesen a zene volt a közös nyelv. Pozsonyban a Csemadok népzenei szakelőadója lett, folklórfesztiválok szervezésében, csoportok szakmai munkájában vett részt. Ipolyságra kultúrházi alkalmazottként került, majd igazgatta is az intézményt, próbálta az értéket képviselni az elvtársi akarattal szemben. Az ipolysági alapiskolában tornát és zenét tanított, kórust alapított, a mezőgazdasági szakközépiskolába nevelőnek hívták, hogy szakköröket vezessen. Paláston nem volt tornatanár, ezért őt kérték fel. Később Ipolyságon szintén testnevelőre volt szükség, erre sem tudott nemet mondani. A rendszerváltás után belefogott élete egyik nagy kalandjába: kultúrvállalkozó lett. Korábban azt érezte – Juhász Gyulát idézve –, hogy kis hangos senkik túlrikoltozzák. A forradalom után ő akart rikoltozni. Feleségével szlovákiai magyar költők verseivel járta be az ország összes magyar iskoláját. Beutazta az összes magyarlakta vidéket. Négy év után abba kellett hagynia, mert egyre rosszabb lett az iskolák anyagi helyzete. Szepsiben tanított az alapiskolában, majd a zeneiskolában. Idős szülei miatt Ipolyságra visszatérve a helyi zeneiskolában tanított tovább, majd nyugdíjaztatását kérte. De nem bírta otthon, hangszerboltot nyitott. Közben megtalálta a színház.” (Forgács Miklós, Új Szó) Nyugdíjazása után is állandóan úton volt. 72 éves korában hunyt el 2019. október 3-án. 2019-ben bekövetkezett halála után szellemi örökségét a Bodonyi András Emlékcsoport gondozza, amely rendszeres fellépésekkel és emlékestekkel tartja életben gazdag zenei hagyatékát. (7)

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31

AnimaPortál

Nap: 2012. augusztus 31.

Szeptemberi horoszPókok

Szabadfogású számítógép – pályázat fiataloknak

FENNTARTÓ