Katink foroghat a sírjában – ha soká tart a huzavona, híd helyett alagutakat fúrhat

Eldőlt: sajnos mégsem épülnek fel az Ipoly-hidak

Molnár Katalin
Molnár Katalin (Fotó: Haraszti Mária)

Eldőlt: sajnos mégsem épülnek fel az Ipoly-hidak

A napokban eldőlt: sajnos belátható időn belül mégsem épülnek fel az Ipoly-hidak a folyó alsó folyásán. A partnerek abban győzködték egymást, hogy a következő uniós költségvetési időszakban közösen újból benyújtják a három új határátkelő, ebből két Ipoly-híd (a felvezető utakkal együtt) és egy összekötő út felépítésének pályázatát. A probléma ezzel csupán az, hogy a 2009-ben elnyert, közel 10 millió eurós uniós támogatástól, amely a leszakadó, hátrányos helyzetű Ipoly-mente térségébe vándorolt volna, végérvényesen elbúcsúzhatunk. A hidak sorsa pedig a következő uniós ciklusban igencsak bizonytalan. A szomorú végkifejlet miatt engedtessék meg nekem, hogy a beruházások beterjesztőjeként kifejezzem mélységes csalódottságomat és körvonalazzam a tanulságos történet egyes állomásait.

Visszatekintés

Az Ipoly-hidak újjáépítését valamikor az ezredfordulón az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Társulás (IHÚT) vetette fel. Besztercebánya megye vállalta a szlovákiai társberuházó szerepét, az MKP frakciójának megyei képviselői megboldogult Molnár Katalin, az IHÚT akkori társelnöke kezdeményezésére  javasolták a két híd megépítését. A megyei képviselők, a térség polgármesterei mellett az MKP országos politikusai közül többen segítettük az elképzelések megvalósítását, egyengettük a beruházások útját. Sajnos Molnár Katalin, az IHÚT alapító társelnöke nem élhette meg a rárósi és a petői híd átadását.

Mintegy ötéves késéssel az érintett polgármesterek kezdeményezésére Nyitra megyében is elterveztük az Ipoly-hidak felépítését a folyó alsó folyásán. 2007 őszén Helemba, Ipolypásztó és Ipolyvisk polgármesterét, valamint a Nyitra Megyei Önkormányzat Hivatala közlekedési főosztályvezetőjét és kollégáit magammal vittem Bussára Molnár Katalinhoz, akitől azt kértük, ossza meg velünk addigi tapasztalatait. Elkezdődött hát a munka az Ipoly alsó folyásánál is, 2008 tavaszán a Nyitra Megyei Önkormányzat képviselőjeként az MKP frakciójának nevében benyújtottam a frakciónk határozati javaslatát az Ipoly-hidak és az összekötő út újjáépítésére. Annak ellenére, hogy ezek ellenzéki javaslatok voltak, a szlovák nagykoalíciós többség is elfogadta azokat, ezzel Nyitra megye vállalta a társberuházó kötelességeit. 2009-ben Brüsszel az ETE Magyarország-Szlovákia Programjában támogatta a célkitűzéseinket, ezzel megoldódott a Helembát Ipolydamásddal, Ipolypásztót Vámosmikolával összekötő hidak és az Ipolyvisken újjáépülő összekötő út építési költségeinek fedezése. Wollent József, az Ipoly Unió elnöke vállalta a terepen történő szervezést, az érintett települések polgármestereivel közösen sokat tettek a siker érdekében.

Akadozó kommunikáció

Sajnos leírható, hogy az elmúlt három évben nagymértékben akadozott a kommunikáció a két társberuházó, a budapesti Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő ZRt. (NIF) és a Nyitra Megyei Önkormányzat Hivatala, azon belül a közlekedési főosztály dolgozói között. A 2010-ben az Ipolyon lezúdult árvíz következményeként a szlovák és a magyar vízügyi állami hatóság kérésének eleget téve alapvetően módosult a hidak tervdokumentációja, ezzel jelentősen megnőttek a beruházások várható költségei. A végső költségeket ugyanis a közbeszerzés határozta volna meg, a győztes pályázók felvállalt költségvetése alapján. Tény, hogy a tervdokumentáció több ízben átdolgozásra került, de a  mi oldalunkon a mai napig nem születtek meg a jogerős építkezési engedélyek. Sajnos még az Ipolyvisket Tésával összekötő út (amely egy Ipolyvisken található, hasznosítható Ipoly-hidat kötne össze Tésával) esetében sem, annak ellenére, hogy a majdani összekotő út 99 százaléka a mi oldalunkon lenne. Ez pedig a Nyitra Megyei Hivatal dolgozóinak hozzáállását minősíti. A tervdokumentációk módosításait a vezető partner, a NIF ZRt. vezetői nem egyeztették kellőképpen partnerükkel, a Nyitra Megyei Önkormányzat Hivatalával.

Felcsillant a remény, de…

2012. júniusában kaptam több szakmai jelzést (immár nem megyei képviselőként, hanem az MKP szakmai alelnökeként), melyek szerint ha nem avatkozunk be, akkor végérvényesen elbúcsúzhatunk a beruházásoktól. A megyei hivatalnokok helyett újból elkezdtük az érdemi munkát, azóta egyfajta tűzoltás zajlott egészen a múlt hétig, s egyben megvolt a remény, hogy legalább az egyik híd és az összekötő út megmenthető lesz, vagyis a 10 milliós összeg beruházásra kerül az Ipoly-mentén. 2012. augusztus 22-én Nyitrán végre lezajlott a partnerek közötti szakmai egyeztetés, amelyen a megye alelnöke, a megye MKP-s képviselői, a megyei hivatal közlekedési főosztályának dolgozói, a magyarországi partner (NIF ZRt.) vezetői mellett részt vettünk az érintett települések polgármestereivel és a szakértőkkel együtt. A NIF Zrt. vezetői itt körvonalazták a változásokat és kérték partnerük, Nyitra megye hozzájárulását a változásokhoz. A módosított partnerszerződést Nyitra megyének elküldték, majd 2012. október 8-án, a megyei képviselő-testület tanácskozásán előadták és megindokolták a változásokat. Nagyvonalú ajánlatot tettek, amelynek értelmében akkor még felépülhetett volna az egyik, helembai híd és az ipolyviski összekötő út. A 2009-ben elnyert uniós támogatás feletti költségeket pedig a magyarországi partner magára vállalta volna. Amikor a megye elnöke, a szlovák koalíció képviselői és a megyei hivatal igazgatója sem akarták beterjeszteni a módosított partnerszerződésről szóló határozati javaslatot, akkor Fekete László, az MKP megyei képviselője azt megtette, a koalíciós többség azonban elutasította a javaslatát. Innentől kezdve pedig az érdemi munka, a beruházások megmenthető részének megvalósítása helyett elkezdődött a huzavona, a felelősök keresése. Feltételezhető, hogy a megye elnöke a partnerek közötti gyenge kommunikációnak következtében, amikor a megyei hivatal dolgozói nem tájékoztatták őt folyamatosan a beruházások alakulásáról és a változásokról, az ősz elején a rá zúduló temérdek módosítást nem támogatta meg, eldöntötte, hogy nincs tovább, halasszák el az egészet a következő időszakra. Majd a megye irreális, teljesíthetetlen követeléseket fogalmazott meg a partnere irányában, ezzel is a felelősséget kívánta áthárítani a partnerére. Követelte, hogy a NIF ZRt. vállalja a teljes beruházás pénzügyi garanciáit annak ellenére, hogy a 2008–ban beterjesztett közös pályázataikban a felelősséget fele-fele arányban megosztották. Ezzel tette fel a megye az i betűre a pontot, itt véget ért a történet, mert ezt a követelését még Brüsszelben sem méltányolták, nem még Budapesten. A megye kommunikációjának az a része sem felelt meg a valóságnak, hogy az uniós időszak végéig, 2013-ig kellett volna rendeltetésüknek átadni a hidakat, ezzel kifutottunk az időből.  A vonatkozó n+2 szabályzat értelmében 2015 végéig volt rá lehetőség, vagyis a felső folyáson felépült hidak építkezéseinek időtartamát figyelembe véve bőven volt még idő arra, hogy a hidakat és az összekötő utat felépítsék.

Több kedvezőtlen tényező

Tanulságképpen levonható, hogy a partnerek nem kielégítő kommunikációja mellett más tényezők is kedvezőtlenül befolyásolták az Ipoly-hidak előkészítésének folyamatát. A vezető partner, a NIF ZRt. az elmúlt három év folyamán egyoldalú módosításokat hajtott végre a tervdokumentációban, bár partnere, Nyitra megye egyáltalán nem  tanúsított kellően konstruktív magatartást, minduntalan kivonta magát a dokumentáció elkészítésének társfelelőssége alól. Meg is lett az eredménye, a szlovákiai oldalon máig (lassan 4 éve) sem sikerült elérni a jogerős építkezési engedélyeket. A Nyitra Megyei Hivatal közlekedési főosztályának dolgozói sem álltak az ügy mellé oly mértékben, hogy azt sikeresen végre lehessen hajtani. Lehet, hogy ebben nemcsak szakmai szempontok játszottak közre. Hiszen a beruházások kerete tételenként a legmagasabb volt a megye eddigi 12 éves történetében, ami a közlekedési infrastruktúrát illeti.  Vajon a szlovák kormányfő, aki októberben Pilisszentkereszten, majd novemberben Budapesten is hitet tett az Ipoly-hidak mellett, pártvonalon miért nem továbbította konstruktív üzenetét pártja Nyitra megyei képviselői és a megye elnöke felé, hogy álljanak a hidak ügye mellé, ne akasszák meg a kivitelezésüket, segítsék azok felépítését?

Nincs biztosíték

Az ügy végkifejlete, az hogy a partnerek megállapodtak a kivitelezés elhalasztásában a következő időszakra, nem jelent számunkra semmi biztosítékot. Kérdés, hogy a következő uniós költségvetési időszakban sikeres lesz-e a partnerek új pályázata. Már csak amiatt is, hogy 2014-2020 között a kohéziós politika, ezen belül a közlekedési infrastruktúra kerete az eddigiekhez képest jelentősen le fog csökkenni. Ezzel szemben az építkezés költségei évről évre felfelé kúsznak. Nem reményteljes a Nyitra megye elnökének (feltehetőleg ő lesz a megye következő elnöke is) hozzáállása, aki a szlovák és a magyar állami vízügyi hatóságokkal ellentétben kisléptékű, csak személygépkocsik forgalmát biztosító hidakban gondolkodik. Ezzel előrevetíti a megegyezés meghiúsulását a jövőben. Vajon mi a garancia arra, hogy mindkét szomszédos ország ilyen feltételek mellett a jövőben támogatni fogja az Ipoly-hidak ügyét nemcsak a most meghiúsult beruházásokat az alsó folyáson, hanem később a további öt híd felépítését a felső folyáson, amelyek tervdokumentációja elkészült?  Nemcsak szavakban, hanem tettekkel is. Ez itt a kérdés. Nem eltúlzottak a követeléseink, hiszen a múlt század közepén 50 híd szolgálta a forgalmat az Ipolyon. 

Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke

Szerző: Haraszti Mária

Az ANIMA Társaság alapítója és elnöke