Generációk és identitások

(Mészáros András esszéje az Új Szóban látott napvilágot.)

Előrebocsátom: nem generációs hitvallás következik. És nem is a közéletből lassan távozó korosztály védőbeszéde. És végképp nem Marcus Antonius temetési szónoklata Shakespeare Julius Caesarjából. Csupán elmélkedés arról, hogy koherens és belsőleg egyöntetű-e egy generáció világszemlélete, és hogy egy korosztály néhány egyéne magának vindikálhatja-e korosztályának képviseletét. Esetleg úgy vélheti-e, hogy az érdekképviselet terén is azok a módszerek érvényesek, mint amelyek a művészetben a megelőző generáció teljes leváltásához, vagy legalábbis proklamált leváltásához vezetnek. Mint pl. az avantgárd irányzatok esetében. Milyen érdekes: a kommunista mozgalmak is a munkásosztály avantgárdjaként szerették magukat bemutatni.

Olvass továbbGenerációk és identitások