Bolemant Éva: A pozsonyi Öreg híd

OLYMPUS DIGITAL CAMERAMég el sem kezdtük az újat, vagyis az új évet, máris meg kell békülnünk azzal, hogy valami véget ért. Nem, nem az óévre gondoltam. Véget ért valami, ami a szívünkhöz nőtt, ott volt a mindennapjainkban és úgy, olyan formában, ahogyan eddig volt, már nem lesz sohasem. A pozsonyi Öreg hidat rossz műszaki állapota miatt az év utolsó napján, este hét órakor lezárták. A hidak esetében, már amennyire én látom, általában ugyanaz a forgatókönyv. Amikor épülnek, az mindig kihívás, öröm, kemény munka, várakozás, szerelem, szeretet, büszkeség. A híd földrészeket, országokat, városokat, városrészeket, falvakat, egészen kis településeket köt össze. Átszel tengereket, folyókat meg kis erdei patakokat, de mindig összeköt. Amikor áll, tehát van, akkor használjuk, csodáljuk; és fel sem merül bennünk a lehetőség, hogy esetleg valamikor ne lenne. A napok mennek egymás után. 

Olvass továbbBolemant Éva: A pozsonyi Öreg híd