Időhullámok

„Mama! Mama!” – kiáltoztam álmomban, a régi veranda oszlopai közt botorkálva kétségbeesetten, tüskés, rozsdásra váltott rózsabokrok tövében keresve nagyanyám nyomát. „Hol vagy? Hol a mama?!” – járkáltam egyre nagyobb ijedelemmel, a régi ház ismeretlen ürességében próbáltam rálelni mozdulataira, tárgyaira. „Mikor halt meg? Hogyan? Ki temette el? Hová?” – törtek elő belőlem a fájdalom szavai, és … Olvass továbbIdőhullámok