Búcsú Szeberényiné Zupkó Judittól

Szeberényiné Zupkó Judit„A római mitológia szerint sorsunk fonalát a párkák szövik. (…) Az én sorsom fonala meglehetősen göcsörtösre sikerült” – írta egyik nekem címzett levelében Szeberényi Zoltán vagy másfél évtizeddel ezelőtt. A személyes névmást tehette volna akár többes számba is, mert nemzedékünkben ritkán akadt olyan kivétel, akinek életfonala ne lett volna tele bogokkal. Zoltán feleségéé még többel is, mint a kortársaké, ám Juditkát panaszkodni sohasem hallottam. Valószínűleg azért nem, mert lelki alkata olyan hivatás(tudat)ra predesztinálta, amely által fő feladata lett mások szellemi (szakmai) képességeinek kialakítása és gyarapítása. Szívvel-lélekkel pedagógus volt: nevelők nevelője, tanítók tanára.

Szeberényiné Zupkó Judit 1932. május 8-án született Füleken; tanult Salgótarjánban, Budapesten, Pozsonyban, Brünnben; tanító- és tanárképzőkben, bölcsészdoktori címet, kandidátusi fokozatot szerzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz….