Peéry Rezső: BÚCSÚ A TIZENKILENCEDIK SZÁZADTÓL

Peéry Rezső: BÚCSÚ A TIZENKILENCEDIK SZÁZADTÓLPeéry RezsőMostanában sokat gondolok és velem együtt néhányan sokat gondolunk az öregekre, az eldűlő tölgyekre és fenyőkre, akik már csak életük tűnő emlékének árnyát hagyják közöttünk, elmennek, és egyedül hagynak itt a kihűlő világban. Amikor szinte nap nap után búcsúzom a hatvan-, hetvenévesektől, és bamba fájdalommal gondolok becsukódó sírjaikra, félek, hogy nélkülük sokkal tűrhetetlenebb lesz mindaz, amit még el kell viselni. Az öregek elmúlása élettörvény: a jelenségeknek ahhoz a csoportjához tartozik, amit az ember kénytelen egyszerűen tudomásul venni. Azok az emberek, akik most tűnőben vannak, éltek, virágoztak, lomboztak, láttak napfényt és vihart, éltek ködben és szivárvány alatt, s betöltötték hivatásukat. Elmúlásuk tény, mely egyre halványabb jelentőségű azokban a napokban, amelyekben a háború százával és már talán ezrével oltja ki a fiatal életeket. És mégis megrendülve fogadom az öreg emberek halálhírét, megdöbbenve gyászolom őket akkor is, ha csak messziről néztem rájuk, akkor is, ha nem tartoztak hozzám. Egy kattintás ide a folytatáshoz….