Františka Plamínková (1875–1942)

Františka_Plamínková_(1875-1942)

Františka Plamínková (1875–1942)

Františka Plamínková nőjogi harcos újságíróra, politikusra emlékezik ma a Google. Kortársai nagy humanistaként és demokrataként, az emberi jogokért nemzetközi porondon is keményen küzdő személyiségként jellemzik.

1875. február 5-én született Prágában. Pedagógiai végzettséget szerzett, tanítóként dolgozott. Kiváló szónokként hamar ismert lett. Cikkeket írt a Časopis učitelek, Ženský obzor, Ženská rada, a Čas és a České slovo lapokba.

Abban az időben a pedagógusi hivatás eltökélt vállalása mellett nem lehetett a nő egyszerre feleség és anya is, ezért inkább a hivatásával jegyezte el magát, hogy taníthasson. Elszántan küzdött a nők jogaiért hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Petőcz Csilla (1943–2013)

Petőcz Csilla 1943–2013Petőcz Csilla, a Pozsonyi Casino egyik alapítója, vezetője 70 éves korában hunyt el 2013. november 27-én este.

Petőcz Csillát lánykorában, a Kassához közeli Tornán Görcsös Sárszögi Csilla néven ismerték a helyiek. Édesanyja innen származott, de Diósgyőrbe ment férjhez a második világháború idején, majd a sors úgy hozta, hogy Csilla lánya visszakerült Tornára. A felserdült lány a Szepsi Gimnáziumból Pozsonyba került a Komenský Egyetem magyar nyelv-történelem szakára. Tanulmányai befejezése után azonban nem tért vissza Tornára – pozsonyi lett.
Az Ifjú Szivek dal- és táncegyüttes tagja lett, dolgozott a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztályán, műsorokat szervezett a József Attila Ifjúsági Klubban, szerkesztette a magyar nyelvű közigazgatási szakfolyóiratot, ott volt népművészeti fesztiváljainkon, a Jókai Napokon, bábáskodott a gyermekek számára alapított Duna Menti Tavasz elindításánál.
A hatvanas évektől együttműködött Duray Miklóssal: tagja volt a Kisebbségi Jogvédő Bizottságának, ami házkutatást és rendőrségi felügyeletet eredményezett, de ő nem rettent meg.
A rendszerváltás után a Pozsonyi Casinónak nevezett új „magyar szellemi sziget” vezetőségében dolgozott, ő volt a „mindenes”.
2012-ben megkapta a Magyar Páneurópa Unió Eötvös Józsefről elnevezett sajtódíját.

Vályi Horváth Erika

Vályi Horváth ErikaVályi Horváth Erika (1978) – műfordító, újságíró (Új Szó – szlovákiai magyar napilap, Pozsony)

 Megjelent fordításkötetei:

  • Kassa műemlékei – Die Kunstdänkmeler von Kaschau, AB-ART, 2002
  • Jana Juráňová: A vén kandúr szenvedelmei, AB-ART, Bratislava, 2005 (Eredeti címe: Utrpenie starého kocúra)
  • Pavol Rankov: Testközelben, AB-ART, Bratislava, 2005 (V tesnej blízkosti)
  • Uršula Kovalyk: Travesztia show, AB-ART, Bratislava, 2007 (Travesty show)
  • Erika Horváth, Peter Macsovszký, Mila Haugová, Lionel Ray, David Hill: Krisztina Tóth: Iný a rovnaký / L ́autre et le même / Küld egy mosolyt – viacjazyčné vydanie – Literárne informačné centrum, 2006
  • Jana Juráňová: Csak csaj, AB-ART, Okoč, 2012 (Iba baba)
  • Jana Juráňová: Égi szerelmek, AB-ART, Okoč, 2013 (Lásky nebeské)
  • Uršula Kovalyk: Nő a turiból, AB-ART, Okoč, 2013 (Žena zo sekáča)
  • Ivana Dobrakovová: Halál a családban, AB-ART, 2014 (Prvá smrť v rodine)
  • Jaroslava Blažková: Hepiend, AB-ART, 2014 (Happyendy)

Szakmai elismerés: Az Írószövetség Madách Imre Műfordítói Nívódíja Uršula Kovalyk Travesztia show c. művéért, 2008

kassa muemlekei
jana juranova-A vén kandúr szenvedelmei
rankov jana juranova- csak csaj
ursula kovalyk-travesztia show jana juranova- egi szerelmek
ursula Kovalyk-no a turibol dobrakovova ivana- halál a családban
jaroslaba blazkova hepiend

 

Szíjjártó Jenő (1919–1986)

Adalékok a zeneszerző munkásságához

Magyar kórusmozgalom a Felvidéken – Szíjjártó Jenő életrajzából

A második világháború után a Felvidéken még az 50-es években is nagyon kevés magyar énekkar szerveződött. Ennek fő oka a magyar zenei szakemberek hiánya volt.

Mint tudjuk, a Felvidéken a magyar amatőr kórusmozgalmat a két világháború között, főleg a kántortanítók szervezték és irányították. A második világháború után ezek a szakemberek kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket, és ha itthon is maradtak, nem folytathatták tevékenységüket.
Szíjjártó Jenő tudta, hogy a magyar kórusmozgalomnak Felvidéken új zenei alapokon szerveződött értelmiségi csoportra van szüksége, melyhez nélkülözhetetlen a karnagyképzés.
A Csemadok 1953-ban megszervezte a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttest, ismertebb nevén a NÉPES-t. Szíjjártó Jenő, miután felkérték, otthagyta jól fizetett munkahelyét a Rádióban és elvállalta a karnagyi állást. Nagy erővel fogott a kórusművek betanításához és sikerült elérnie, hogy a zeneileg nem képzett fiatal kórustagok egy év leforgása alatt megtanulták többek között Kodály műveit is énekelni.
1954. április 27-én a pozsonyi bemutatón nagy sikerrel szerepelt a NÉPES. Az énekkar magas nívójú szereplését nemcsak a pozsonyi, de a magyarországi szakemberek is elégedéssel nyugtázták. A NÉPES fellépései nyomán, Felvidéken több faluban és városban műkedvelő éneklő együttesek és énekkarok szerveződtek.
Szíjjártó Jenőnek nagy tervei voltak a kórusmozgalom kiterjesztését illetően is.
A NÉPESt azonban 1955 elején megszüntették, minden indoklás nélkül.
Szíjjártó Jenő a Csemadok kötelékébe került. Itt Viczay Pállal és Gabonás Tiborral már 1955-ben karvezetői tanfolyamokat szerveztek. A tanfolyamokat nagy érdeklődés övezte, sok pedagógus vett rajtuk részt.
Hogy a kórusok fejlődését felmérjék, 1958 nyarán kórusfesztivált szerveztek Zselízen. Sajnos ez időben még csak nagyon kis számú magyar énekkar érte el azt a zenei nívót, hogy részt vehessen a fesztiválon. Így ez a fesztivál, mint a nulladik magyar kórusfesztivál került be a kórusmozgalom történetébe.
Szíjjártó, Viczay és Gabonás az 1958-as fesztivál után még nagyobb odaadással szervezték a kórusképzést. A kórusképzésen résztvevő pedagógusok részére Szíjjártó Jenő 1958-ban jegyzetet készített a vezénylésről, ezzel segítve a vezénylés technikájának elsajátítását.
Fáradtságos munkájukat siker koronázta. 1961-ben az Első Zselízi Magyar Kórusfesztiválon már 1200 énekes énekelte az összkart, Szíjjártó Jenő „Békét akarunk” című kórusművét. E fesztiválnak ünnepeljük az 50. évfordulóját. A későbbiekben a Zselízi Fesztivál Kodály Napokra változott, e név alatt szervezte meg a Csemadok az énekkari fesztivált 1964-ben.
A karnagyképzésen résztvevő pedagógusok, Szíjjártó Jenő tanácsára még 1958-ban megfogalmazták és levélben továbbították a Csemadok vezetőinek azon kérésüket, hogy létrehozhassanak egy központi Magyar Tanítók Énekkarát a Szlovák Tanítók Kórusának mintájára. A kórusképzésen tehát Szíjjártó Jenő azon elképzelése is megvalósult, hogy a kórusképzésen résztvevő pedagógusokból énekkart szervezhetett.
Többévi fáradtságos munkája eredményeként 1964 őszén a tanítókból álló kórust professzionális énekkarnak ismerte el a Kultuszminisztérium.
Szíjjártó Jenőnek azonban az első próba után távoznia kellett a kórus éléről. Mivel Szlovákiában nem volt olyan zenei szakember, aki a helyébe lépjen, Magyarországról Vass Lajost kérték fel, hogy a kórust vezesse.
Szíjjártó Jenőt tehát 1964-től, miután lerakta a magyar kórusmozgalom fejlődésének alapkövét és elindította a Magyar Tanítók Énekkarát, a politikai hatalom eltiltotta attól, hogy a kórusmozgalom továbbfejlesztésében hivatalosan is részt vegyen. Történt pedig mindez azon események után, hogy 1963 őszén Szíjjártó Jenő határozottan megtagadta a politikai vezetés azon kívánságát, hogy besúgó legyen.
Kórusainkat továbbra is segítette, nemcsak tanáccsal, de kórusművekkel is és nagy fájdalomal vette tudomásul, hogy többi álmát, a kórusképzést illetően már nem valósíthatja meg. Csalódottságának több ízben is hangot adott, de sem a Csemadok, sem egyéb magyar zenei intézmény nem reagált beadványaira.
Szíjjártó Jenő 25 évvel ezelőtt 1986-ban eltávozott köreinkből, de zenei öröksége itt él közöttünk kórusműveiben és népdalgyűjteményeiben.
Remélem, hogy a kórusok megszeretik műveit és sokat éneklik majd.

Szíjjártóné Nagy Ilona Egy kattintás ide a folytatáshoz….