Köztudott, hogy a robotok olcsóbbak, kitartóbbak és megbízhatóbbak bármilyen emberi munkaerőnél, legalábbis ott, ahol kiváltható velük az ember.
Ezért érthetetlen, amikor állami vezetők eltökélt szándéka, hogy úgy oldják meg a munkaerőhiányt/munkanélküliséget, miszerint minél több szakmunkást képeznek pont ezeknek a területeknek az ellátására.
A „hazai” autóipar ebből a szempontból nagy felvevő ágazat, de közismerten nem a probléma megoldásának céljával, hanem a saját profitjának termelése végett alkalmaz olcsó hazai vagy a gyárkapuig szállított külföldi munkaerőt (lehetőleg a hazainál még olcsóbbat).
26 év alatt négy autógyárat sikerült összekoldulni hatalmas állami kedvezményekkel és támogatásokkal, amelyek átmenetileg munkát biztosítanak ugyan egy rétegnek, ám amint ez a réteg majdan béremelésért kezd küzdeni, vagy jönnek a külföldi munkások tömegei helyettük, vagy automatizálják a gyártást, de leginkább viszik a gyárat tovább valamelyik még keletibb rabszolgapiacra.