Kányádi Sándor: Vidéki békevers

Vidéki békevers

Itt járt a háború!
Romokat nem hagyott,
csak elvitte a lovakat
meg a zabot.

Itt járt a háború!
Hámot, szekeret rekvirált,
és elvitte a férfiak
javát.

Dalolva mentek, mint akik
a háborút nagyon szeretik.

Bokréta volt a puskacsőben,
sírtak az asszonyok,
és pram-pa-pam, de szépen
peregtek a dobok.

Itt járt a háború!
Fekete pántlikás
vőfély kopogtatott,
nyomában jött a gyász.

És hiába fohászkodott,
vasárnaponként a kegyes
éghez, a jó öreg
tiszteletes:

a sok ló és szekér,
nem talált már haza,
és nem a férfiak
java.

A puskacsőben hervadt
bokréta-szuronyok;
a legtöbbjükre – mondják –
hant is alig jutott.

Itt járt a háború! –
Mankóval jött a béke,
és csöndesen leült
a házak küszöbére.

Elsajnálták a lovakat.
Elsiratták a holtakat.

A bénák beletörődtek,
hogy most már így kell élni;
a gyerekből, mert kellett,
korábban válott férfi.

Itt járt a háború!
Romokat nem hagyott,
csak elvitte a lovakat
meg a zabot…

Itt járt a háború!
Itt járt, még mindig itt van:
anyák, anyókák viselik
életfogytiglan.