„A gyönyörűt szaporítani vágyunk” (Shakespeare 450)

1564-ben valószínűleg ezen a napon született William Shakespeare. Művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban is fellelhetők. Eredetiben a British Library Online-ban találhatók.

Szonettek

I

A gyönyörűt szaporítani vágyunk,
Hogy így örökké rózsáljon a Szép,
S emlékét, ha hull érettebb virágunk,
Őrizhesse a zsenge ivadék:

De te, saját fényszemed rabja, rőzsét
Lángodra tápnak: önmagad dobod,
Ínségbe fojtva, ami csupa bőség
Mézed ürme, te, önnön gyilkosod.

Te, aki a világ friss dísze vagy
S a víg tavasz előtt még csak herold,
Bimbódba temeted tartalmadat
S, édes vadóc, fukaron tékozolsz.

Szánj meg; szűnj külső jusst habzsolni: másképp
Megeszitek, a sír s te, a világét.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Szerző: Haraszti Mária

Az ANIMA Társaság alapítója és elnöke