Elhunyt Kinde Annamária költő

Kinde Annamária költő, műfordító, újságíró, szerkesztő idén lett volna 58 éves. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2014. január 4-én érte a halál.

Kinde Annamária költő, műfordító, lapszerkesztő, a Várad című irodalmi folyóirat és az Erdélyi Riport szerkesztője Nagyváradon született 1956-ban. Nyolc önálló kötete jelent meg.

Az érettségit követően Brassóban az Erdőmérnöki Egyetemen folytatta tanulmányait, majd Nagyváradon szerzett újságírói diplomát. 1990-ben a Majomsziget című ifjúsági lap főszerkesztője lett. 1992 és 1996 között az Erdélyi Napló munkatársa volt. 1996 és 2002 között a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium igazgatójaként, 2002-ben a Nyugati Jelen aradi napilap főszerkesztőjeként, 2003-tól az Erdélyi Riport szerkesztőjeként dolgozott. 2006-tól a Várad című irodalmi heti folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett. Kezdetben az Erdélyi Magyar Írók Ligája vezetőségének is tagja volt. Számos költeményét közölte a hazai Szőrös Kő irodalmi-művészeti folyóirat is, valamint annak a www.szorosko.eu online kiadása.

Kötetei: A hiúzok természetéről, versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1997; Egy másik arc, versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000; Szandra May kertje, versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002; Szandra May a sivatagban, versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2004; Mondhatatlan, versek, Nagyváradi Ady Társaság. Nagyvárad 2006; Rózsavér, versek, a pozsonyi AB-ART Kiadó és a Várad kulturális folyóirat közös kiadása, Pozsony-Nagyvárad, 2009; Szandra May és Tom Vanguard igaz története, versek, Mákvirág Kiadó, Nagyvárad, 2010; Hóbanévad, versek, Riport Kiadó, Nagyvárad, 2011.

Elnyerte a Romániai Írók Szövetségének irodalmi külön díját vers kategóriában, 2011-ben, Nagyvárad megyei jogú város Kiválósági oklevelét irodalom kategóriában (2007), a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat nívódíját vers kategóriában 2001-ben.
A nagyváradi Rulikowski temetőben alussza örök álmát. (Forrás: Litera, hm)

Felépül mégis

jégből sem vízből sem párából sem földből
házam nem épülhet nem lehet lakásom

hímes tégláim nem bírnák a súlyát
valós esőktől óvó háztetőnek

jégből rakott alapja megolvad
vízfala fullasztón rám omolhat

párájában rémképek kergetőznek
parázsló padlóján szivárog méreg

sem égen sem földön sem vízben sem tűzben
nem találok helyet sem asztalt sem ágyat

jázminból rózsából loncból gyermekkorból
összerakom mégis a nyári várat