100 éves lenne Zahovay Ernő (1913–1998) zeneszerző, zongorista

Zahovay Ernő (1913–1998) zeneszerző, zongorista most lenne 100 éves. Lánya, Ferienčik Ágnes, aki szintén hű a zongorához, előadásában édesapját idézi fel zenével és videofelvétellel a Pozsonyi Casinóban 2013. június 2-án, kedden 18 órától.

A zeneszerző szülővárosában, Párkányban tiszteletére a napokban helyeznek el egy emléktáblát.

„Zahovay Ernő zeneszerző, zongorista 1913-ban született Párkányban. Zenei tanulmányait az Esztergomi Bazilika kántoránál, Buchner Antalnál végezte.

Amikor először ütötte le a zongorabillentyűt, úgy érezte, nem is ő érintette meg a hangszert, hanem a zongora szólt hozzá! Szalonzenekarával végigjárta az ország valamennyi nagyobb városának előkelő kávéházait. Ő akkor még harmonikán, mandolinon, bendzsón játszott. Korponán jött el a nagy pillanat! A gyönyörű kávéházban a zongora hangja teljesen lenyűgözte a mestert. Ott kötött örök barátságot a zongorával. Hűségesebb társa a háború borzalmaiban nem is lehetett volna. Bármerre vitték is a marhavagonok, a kiváló zongoristának még a legkilátástalanabb élethelyzetben is nagy volt a becsülete. Játszott katonakórházakban karácsonykor, betegen is. Gyönyörű operettjeit, tangóit, keringőit, táncdalait a bajtársai mellett értette és élvezte az ellenség is. Amerikai, angol katonatisztek keresték fel, hogy főhadiszállásukon játsszon nekik. Cserébe felpakolták csokoládéval, cigarettával, ennivalóval. Egy gyógyszerész a legkomiszabb tél elől házába költöztette. Pazar ellátással, meleg szobával, pianínóval a sarokban. A zene így fordította az életében a rosszat – a legnagyobb embertelenségben is – jobbá.

A háború után a Pozsonyi Zeneszerzők Szövetsége (SOZA) tagjaként zeneszerzésből készült megélni. De a szocialista rendszer termelőmunkára küldte, mert a zenélés nem foglalkozás. Hamar fellázadt. Zenekart alapított, és zenét szerzett. Szerzői estjei, operettjei, tangói, keringői felejthetetlenekké váltak. Az emberek az előadások után vígan fütyörészték dallamait. Sokat dolgozott Melánia Olláryovával, Hernádi Judittal, megzenésítette Dénes György több versét. A Csehszlovák, illetve a Szlovák Rádió tánczenekara több mint 50 szerzeményét vette fel. A Szlovák Rádió magyar adása éveken át használta az általa írt bevezető- és zárószignált szilveszteri műsorához. Országos sporteseményekhez is komponált szignált harsonákra. A párkányi papírgyár kérésére írta lelkesítő indulóját Celulózka v Štúrove címmel, amely a fél világba eljutott. „Amíg a Duna csendesen folydogált, én több mint 500 dalszöveget és több mint 50 dalt írtam. De ez a Dunának meg se kottyan. Ő csak folyik méltóságteljesen tovább” – írta Zahovay Ernő.

Párkány városa gondosan készül a jubileumra. A Városi Múzeum március 22-től április végéig várja a látogatókat híres szülöttjének életéről rendezett kiállítására. Már minden a helyén. A sarokban a zongorája, az asztalán egy „pillanatra” letett szemüvege, félig kihúzott széke, mintha a mester épp csak átballagott volna a másik szobába, hogy visszatérve eljátsszon nekünk egy gyönyörű tangót. A falon arany-, ezüst- és bronzérmei, oklevelei, babérkoszorúk. A vitrinben megsárgult családi fotók, kották tömege, mikrobarázdás hanglemezei, emléktárgyai, a várostól kapott Pro Urbe emlékplakettje. Meg egy, mindenkinek oly kedves tárgy: Erci bácsi elmaradhatatlan barna bőrtáskája. Nélküle nem ment sehová!

Születésnapján lesz még emléktábla-avatás a város sétálóutcáján, koszorúzás, emlékkoncert, megemlékezések.”

(Pallag Magda írása az Új Szó Onlinon jelent meg a márciusi emléktábla-avatás alkalmából)

 

Szerző: Haraszti Mária

Az ANIMA Társaság alapítója és elnöke