„Megdöbbentő egyébként az az érvrendszer, amivel az asszimilációs politika véghezvitelére adtak maguknak erkölcsi felmentést a kor véleményformálói. Ezek az argumentumok igen gyakran rímelnek azokra a toposzokra, melyekkel napjaink Szlovákiájában szembesülünk. Ilyen volt például a nagyvonalú magyar nemzetiségpolitika mítosza, aminek akár párja is lehetne a szlovák »sztenderd feletti kisebbségi jogok« narratívája. Ebbe a sorba illeszkednek még azok az érvelések, miszerint a nemzetiségek kései utódai majd belátják, hogy a magyarosítás hasznukra vált (»a magyar gyerek javára válik, ha szlovák iskolában tanul«). Illetve az a szintén elterjedt közvélekedés, ami úgy szólt, hogy a nemzetiségek alapvetően elégedettek a helyzetükkel, a szlovákok esetében mindössze néhány „pánszláv ügynök” próbál elégedetlenséget szítani (»a kisebbségi problémákat a szélsőségesek gerjesztik«).”
A teljes cikk ITT oldasható.