Nézzétek csak a Samut! (Névnapunkra)

Nézzétek csak a Samut!

Kerékkötés, de muszáj, mert nagyon fáj. Lásd:

„A szülőföldünk, szűkebb pátriánk átbeszélgetése után az identitásunk legkézenfekvőbb »külső« jegyeit elemezve eljutottunk a névhez és a 21. századi szlovákiai névhasználathoz.”

Azannya! Mi lenne, ha aszerint osztogatnánk az osztályzatokat magyarságból, hogy ki hogyan használja a magyar nyelvet? Nem az anyanyelvét, mert az lehet nyelvjárás is, vagy szleng, és akkor igencsak jeles osztályzatot kapna a „Te nyüves pulya, minek verted a szeget a lábtóba?”… vagy a „Waze, csórikám, ez baromi egy csávó!”

Szóval az irodalmi nyelvet, a szabványt. Vegyük csak a fenti példamondatot egy a gyerekeken a szüleik(?) nevét számon kérő bácsi pennájából. Szép sorjában.

1. A szülőföldünk, szűkebb pátriánk átbeszélgetése…

Hogy is értette ezt a költő?

Mentünk a négyökrös szekéren, Erzsikével, ábrándozva, s közben átbeszélgettük magunkat a kukoricáson, át az erdőn, a patakon, majd elfáradva és lángra gyúlva megérkeztünk úti célunkhoz.

2. …az identitásunk legkézenfekvőbb »külső« jegyeit elemezve…

Kezemen ott feküdt a nagykabetom, külső jegyeiről elmondhatom, hogy zsinóros-galléros, jófajta ruhadarab, elég meleg ahhoz, hogy gavallérosan Erzsike hamvas vállaira terítsem.

3. …a 21. századi szlovákiai névhasználathoz…

azt fűzhetném hozzá, hogy Szlovákiában beszélnek irodalmi szlovákul, meg egy sor nyelvjárásban. A pozsonyiakat fel lehet ismerni a nagyon kemény l hang használatáról, ami egyébiránt a pozsonyi magyarokat is megfertőzte, azaz a pozsonyi magyarokat is meg lehet ismerni arról, hogy a magyar beszédben kemény l-eket ejtenek (el). Ja, hogy nem nyelv-, hanem névhasználat? Már olvasni se tudok? Szóval Szlovákiában is többféle névhasználati divat dívik. Manapság valamirevaló sztár már nem teszi a neve végére az -ová-t, hiszen elég, ha ránéznek, máris idomulnak gondolataik, s látják, hogy a végén tapsolni kell-e vagy sem. Meg aztán a szlovák nők se veszik immáron fel „asszonynevükként” a partnerükét, megtartják a sajátjukat, legfeljebb megfejelik a másik vezetéknévvel.

A szlovákiai magyar nők is kezdik előszeretettel megtartani maguknak a saját nevüket. Mint valamikor Zrínyi Ilona, Bornemissza Anna, Báthory Zsófia…

A századhoz csak annyit: magyarul még mindig dívik az irodalmiasabb XXI., mint a szlovák(iai) arabusul történő megjelölés. (Kérem Lanstyák tanár urat, ne vitatkozzék, semmi értelme.)

„Gondoljunk akár arra, hogy még a 21. században is számottevő társadalmi közösségben a nemzeti hovatartozást is »dekódolhatjuk« belőle, vagy, ha a nemzeti hovatartozást pontosan nem is (pl. a német nyelvterületeken a német nevűeknél) de azt igen, hogy nyelvi kulturális gyökereinek kapcsolódása hova nyúlhat vissza. Azonban ebben a tekintetben – Szlovákiában törés történt a magyar nemzetiségűek hozzáállásában. Mindezt azért állapíthatjuk meg, mert a 90-es évektől – amióta kiharcoltuk a szabad névhasználat jogát, mármint azt, hogy nevünket anyanyelvünkön is vezethessük hivatalosan – megtorpant a folyamat, illetve nem lett tudatos a felvidéki magyarok körében a magyar névhasználat. Nagyon kevés százalékban éltünk, élünk a törvény adta és biztosította lehetőségünkkel.”

Így Samu.

4. …nyelvi kulturális gyökereinek kapcsolódása hova nyúlhat vissza…

Dekódolom: Nyúlkál a fránya, kaparássza a gyökereket, mint aki ki akar mászni a gödörből. Hogy kapcsolódhasson az előtte szólóhoz. Nagyon kínlódik, de nem sikerül…

5. Azonban ebben a tekintetben – Szlovákiában törés történt a magyar nemzetiségűek hozzáállásában.

Tekintek azonban amarra, s lám: ülnek a magyar nemzetiségűek a seggükön, dehogy állnának föl, fölülnek inkább a hangzatos szóballasztoknak. S még ülve is meg-megtorpannak… Azonban. Az elsős tanító néni meg forog a sírjában…

6. …megtorpant a folyamat, illetve nem lett tudatos a felvidéki magyarok körében a magyar névhasználat.

Nem-e? Milyen kutatási anyagra is hivatkozunk? Ha arra, hogy nem lehetett MKP-tag, aki nem cseréltette le minden iratát a magyarított változatra, akkor annak igencsak zsarolás íze volt. Még jó, hogy nem kötelezték a nőket, hogy XX. századi magyar módi szerint így mutatkozzanak be: „Rorschach Hermanné. Szólítson Amálkának!”

Ha valami, hát ez rombolja a magyar nők önazonosság-tudatát. Szerencsére nem nálunk.

Ha esetleg a magyar kormány támogatja az ilyen iskolalátogatásokat, gyerekkínzásokat, akkor nagyon szégyellje magát. Ha Samu úr önálló akciója, akkor lelke rajta. Nem tudom, hány tanóra kellett ahhoz, hogy megértesse a gyerekekkel, hogy az Alžbeta Nagyová névből kizárólag a nemi identitás állapítható meg. Míg a Nagy Erzsébet alakból minden! Hozhatta volna példának Dara Rolins vagy Ilona Csáková nevét — akkor valóban kiderült volna, melyik államban képzeli élnie magát az istenadta gyermek.

7. Nagyon kevés százalékban éltünk…

Azám! Kicsi, csekély, minimális, szűkös, néhány, elégtelen, kis mértékű, elenyésző, fikarcnyi, csepp, csöpp, némi, maroknyi, parányi, pár, kis, nyúlfarknyi. Nem kevés!

„Végül is erről szól az egész identitásunk, hogy mások szemében is feltűnjön a színessége világunknak, feltűnjön másságunk, és ezt fogadják el, ne elsődlegesen az asszimilációs törekvéseink ilyen fajta megjelenési formáját. Ne csak a konyhában magunk között szólítsanak úgy, ahogyan azt a születésünktől fogva a szeretteink teszik, hanem a közvetlen kis világunkban, szűkebb Szlovákiánkban se legyen ritka különlegesség.”

Kommentár nélkül. Ha Önök értik a fenti mondatot, bizonyosan magyarok. Mi ugyanis eszperentéül is felfogjuk a lényeget. Akár a konyhában is.

Amúgy meg az önazonosság-tudat (identitás; sense of identity) rengeteg összetevőből áll és folyamatosan alakul. Tessék megnézni a szakirodalmat. A Wikipédián ne keressék: magyarul még nem sikerült senkinek értelmesen összefoglalnia.

Akkor meg milyen jogon kéri számon bárkin is akárki?

Ez Hunčík Péterhez is szóló kérdés: ugyanazt mondta nyáron, nagy dühösen, amit Samu: hogy amíg nem élünk megszerzett jogainkkal, addig…

Szóval nem értem, néha miért Peter Hunčík, ha joga van hozzá, hogy ne legyen az. Lehetne Huncsík Péter is, nem???!

Pedig dehogynem értem, csak Samu meg a magyarnótát fújók nem értik. JOGNAK lennie kell. Akkor is, ha nem élünk mindegyikkel. Azért harcolnak nemzedékek századok óta, hogy legyen joguk. Szabadnak lenni, véleményt mondani, műveltséget szerezni, dolgozni és alkotni és…

Mi is feszegetjük a korlátainkat, ráadásul úgy, hogy el se érjük az akol oldalát, ebben egyetértünk. A folytonos számonkérések helyett azonban elsődleges feladatunk az kellene legyen, hogy TANULJUNK MEG VÉGRE KÖZÉRTHETŐEN ÉS VÁLASZTÉKOSAN FOGALMAZNI. Mert különben nincs eszközünk a gondolkodáshoz, anélkül pedig nem fogjuk érteni és megérteni egymást.

Persze Máriaként könnyen beszélek, és bár hivatalos irataimban meghagyom az -ovát, mert kortörténeti értéknek tartom, olyan különlegességnek, amely behatárolja a teret és az időt, amelyben felnőttem és megértem, nem okoz lelki válságot és önértékelési zavart, ha leírom, ki vagyok, szívből jövő üdvözlettel:

Haraszti Mária

Re: http://www.felvidek.ma/felvidek/kozelet/35537-a-nevhasznalat-dekodolasaq-felvideken

Szerző: Haraszti Mária

Az ANIMA Társaság alapítója és elnöke