Részlet Juhász Katalinnak “Mi vagyunk az ötödik elem” címen megjelent, Haraszti Máriával készített interjújából az Új Szó mellékletében, 2010. szeptember 24.
…(Rádiós) Riporterként kinyílt előttem a világ, sok témával foglalkoztam, beutazhattam az országot, ráadásul jött a rendszerváltás. Tagja voltam az öttagú sztrájkbizottságnak, végül annak egyetlen maradéka lettem, aztán fel kellett adnom a szélmalomharcot. Az átmenet roppant izgalmas, feszültséggel teli, hatalmas energiákat mozgósító lehetőség és élmény volt. Sajnos nem vittük végig a dolgot, elszalasztottuk a lehetőségeket. Fiatalok voltunk, nem láttuk a háttérben zajló politikai folyamatokat, régi beidegződéseket, összefonódásokat, a nagy egókat, a megcsontosodott elképzeléseket… Ezért nem sikerült annyit sem elérnünk, hogy a szlovák rádió magyar adásából önálló, független hazai magyar rádió lehessen. Amit a mi generációnk elmulasztott, az sajnos máig sincs. A Pátria Rádió ugyan magyar csatorna, de nem független és önálló. Nincs egész napos magyar tévéadásunk sem, amit akkor sok minden mással együtt szintén ki lehetett volna követelni a törvényalkotóktól.
Látsz erre reményt a jövőben?
Igen, megalakult már a televiziós szövetség, ügyködik egy kábelhálózaton fogható műsorcsere-programon és sok más megoldáson is. Ha nem ment „fölülről“, talán majd a szakma megoldja a saját egyre égetőbb gondjait „alulról“… Azt viszont határozottan elvárjuk a politikusainktól, hogy a törvényalkotás kövesse a valós igényeinket, s a médiastruktúránkat sikerüljön olyanná alakítani, hogy a kép, amit magunkról közlünk egymással, a többséggel és a nagyvilággal, a lehető legobjektívebb legyen. Mert ami a szlovák médiából hellyel-közzel lejön, az egyrészt esetleges, másrészt a többség szűrőjén keresztül közvetítődik az ország felé, és olyan nüanszok sikkadnak el, amelyek számunkra fontosak. Legtöbbször valami negatív dolog kapcsán szólítanak meg bennünket. Rengeteg esemény történik nap mint nap a kultúrában, vagy akár az oktatás, kutatás, a tudomány területén, amelyek időhiány miatt nem kaphatnak nyilvánosságot a meglévő szűkös „saját“ keretek közt. Nemcsak hogy meg tudnánk tölteni tartalommal egy egész napos adást, még kevés is lenne, annyira lemaradtunk a környező államokhoz képest a vizuális dokumentálás és véleményformálás lehetőségeiben.
Szerinted a mai nehéz gazdasági helyzetben ki finanszírozna egy ilyen tévécsatornát?
Egyértelműen az állam feladata lenne, hogy megfelelő anyagi és emberi hátteret biztosítson egy egész napos magyar közszolgálati csatornához. A lakosság számarányát tekintve ez járna nekünk. Kellene egy magyar média szak is az egyetemen. Rengeteg értelmiségi és műszaki munkahelyet jelentene a közösség számára, és végre objektív képet tudnánk mutanti magunkról. Sok együttesünk, kórusunk, zenekarunk van, színházi előadásaink, gyerekcsoportjaink, kiállításaink, programjaink, amelyek megérdemelnék az országos figyelmet. És saját ügyeinkről is jó lenne már rendszeresen, nyilvánosan és közösen eszmét cserélni.